Reiyel fiai

én lennék, kit kevésbé ismerek, de megtudni lényeges konstelláció. Senki fiának nem tartozik magyarázattal. Hol az otthontalanság lélegzetvétele önkereséssel fedezheti fel lényegét. A rövid és kényelmes homokkastélyokhoz vezető utat hagyom csak másra. Követelések és rossz tekinteteket hiába kerülő zárdám lettél, te egyszerű szavakban elrejtett hasonmásom. ugye szabadon lengő kötéltánctan még a világ, ugye rád bízhatom magam ha minden ösvény megszűnik, vagy maga a föld szakad rád. Merre járnak most a papírhajók, melyet évezredekkel ezelőtt dobott egy folyóba a véletlennek tökéletes aritmetikája. S azóta csak szembe az árral úsznak véges elképzeléseink, frusztrált történetvonalakat megrajzolni vágyó térképeink. Az ösztönök érzelmét megszakító nyugati értelemnek marginalitása. Mit tudhatsz rólam, ha jómagam sem tudom igazán és mit tudhatnék rólad, ha végre felfedezni kezdem Köszönöm, legalább átutazó lehetek e föld...

Nem is olyan rég, m ikor a z utolsó gótikus  betűtől  ( ß)  megvált a korszak, mag ával ment a józan ész. relativusz/imperativusz Másfél ezer éve történt, ma egy Dómban, ahová kézen-fogva hurcolt az ördög. Még nem volt apát, szerzetes egy szál se, Csak egy csonka lapáttal ásták meg a fundamentumot, persze ismeretlen áron. Utólag értesültem, hogy a katedrális falai nem csak ann o, de most is leromboltak. Lábnyomába száradt legenda suttogja eredetét. Mönchen/München 03.2018

(érzelmekkel gazdag figyelmezés következik: ide figyelj, rég nem írtam ilyet) mégis mért? kérdezhetné akárki modern irodalmat mellőző pátoszkanyar e névtől nem szabadulhat hipszter álruhába rejtett bakszakállos gyerek, a szőke nyarak kalászköltője se futhat fürtjeitől messze. nélküle nem lélegezhet asztmás természet, egy gondolatától monokróm falak törnek szét. Neve miatt tán felborult pár dinasztia, vagy saját elképzeléseknek magas polca. Személye szükséges délibáb néhány szóval kár lenne eldadogni, mit saját magára bízhatna a véletlen, a főtéri összefutások sanda sanszai. Versemnek nem említett szereplője lettem, megtörtént, de nem bánom: mondja ő, teremtsen bárdot Osszián -szerű pátoszt, felőlem hazudhat, úgy is elhiszem minden szavát, felőlem táncolhat idegeimmel Skócián. Hisz nem látok, hallok én már mást az úton, csak őt, őt, ahogy lábán hordja magával jelenlétem, értékeim nagyítóval sokszorozza. S a div...

„Igen, álmomban láttam”                         Vajasperec      Walter von der Pernahajder ajánló ugyan mért kellet oly keletre menni, ott távol van a nyugat pontos precizitással megírt sajtból kifacsart sóhajvers a népvándorlásról, +egyebek Este. 10:21:22 Deczember  Cwájtáusendzieben Mert nyugaton is akad perna, de Osteuropa térképe igen lazán bírja idegekkel a hónapokat: mint földre pottyant kötéltáncost magával rántott Bécsi szelet. De a Grimm testvérek se találhatták volna ki jobban e Merchenlandot 1 , hol tejszín,kék rombuszba öltött abroszt lobogtatnak zászló helyet s a kőszívű oroszlán fiai bámulják bőrgatyába az októbert, egy-feszt. A többsörösen lebombázott csodavárost ...

“Nem mondhatom senkinek,   Elmondom hát mindenkinek”                            Karinthy Frigyes Hát igen, a random találkozások, a Bega parti rózsaváros, hogy nekünk most már Svédország, utazás, kaland, vagy lent, a mediterrán Istenek lábain lépkedünk majd egymás idegein, vagy Izland, ott is akad Kaufland. Szép, ugye szép, hogy szétdobált mondatokban őrizgetjük álmaik, de neked nem fura e furcsa paradigma, hogy két világunk gyorskocsija találkozott pár körforgásnál, integettünk is egymásnak, jé ez te vagy, jé ez én, de sosem ütköztek egymásba. Igen, egymás mellet feküdtük ki elképzeléseink, üres szavaink úgy potyognak le a falról mint szecessziós városban elhanyagolt monumentum, mire nem ügyel már senki, s a fenti épitészmérnököt hiába szapulom, hiába követem el újra és úrja ugyanazt a glicsset. 

És aznap Anna megmondta Kelemennek: te kőmívesek és régies szavak mestere, menj ma légyszi te a falba, egy cseppet. Hadd ünnepeljek, szülinapom alkalmából, malter és muter nélkül, falatozzak egy keveset. Sajna nem engedett Kelemen e kellemes, Ínycsiklandozó szavaknak eleget: NEM Lehet te Anna, vár az Alma Malter! Manapság hálózat nélküli falakat építünk, és boldogan csaholunk, míg tart a jel, míg elbír minket az anyaföld, míg be nem pelenkáz a természet, és amit eddig tanultunk, tudunk és tudhatnánk  holnapra ledőlhet, mint hiába kivágott fát, ki ott fekszik a sárban és várja az esőt, vigye tovább, messze juthat még az árral, és útközben, az az vízközben spekulálhat: hát ki viszi át a tölgyfát a túlsó partra, lesz e még folyó mentén félkopasz költő, vagy forradalmár, diák és vándorszínész, 3 az egyben, s a szemtelen szomszédja, Fenyő Jenő meddig lesz még örökzöld? Ha ne adj Holdanya, mégis eljut a nagyvárosba, oszlopként hordo...

Szent László éve alkalmából, de egy református keresztanya szülinapja se kutya. Van olyan, a létköntöse nem választ magának egy házat, ott ücsörög mindenütt, mégis sokan felvetik a kérdést: a fundamentum hol lehetne? Megitta a plébános!               írta Víg Levente legyen több száz tubarózsa udvarodba te Zsuzsa, s a Fábrinemzet bármit mond, ne hallgass rájuk, mert nagy a szájuk. Ha már születésnapod alkalmára, egy félnótás szókovács, 1 szómozaikot ragaszt egybe, tán nem dől tőle össze a világ, ugyanis fontosabb dolgok akadnak néha a világnál. Mint például: egy nagynéni, vagy protestáns keresztanya szava, mi többet ér, mint száz befőtt, kivétel: a meggykompót a mennyei szilvalekvár. Hisz egy tanítóképzőművészet az élet, a borkánba őrzött nyár, és a malomkerti gesztenyefák köré nővő emlékek.

Neked egyszerű hétköznapokat ábrázoló eseménysorozat, Nekem a jelenségek jelentőségei, a szabad szemmel ritkán látható és kézzel tapinthatatlan. szótlan a kereszt és üvölt az félhold patthelyzet után a játéknak  vége, vagy következik egy új játszma, míg kiesnek a bábuk egy piros szőnyegre. Tudom klisé, de bevallom veres holdat álmodtam az éjjel, három varjú károgta kárhozásom: a katolikus költő mit mondana ilyenkor? Imát mondana, vagy leírná egy papírra. Valami készül, valahol egy vándornép sátrat húz ismét, és persze újból borzong a világ, pedig mi tudjuk, hogy fordulhat, pöröghet nyugtalan álmában, de sosem változik. És vele tartani a rítmust, egy kétlábonjáró katasztrófa, hol belefeledkezik, elveszti magát a lelkes, a tanulatlan, az egyszerű és többre vágyó, az igazság hamis dallamára játszó rapszódia fia.

csupasz nyaka ugyan sima, de a hátán nincs is Sátán, virágtetkó hízeleg, mesél róla: másnak e tribális tinta, egyszerű és talán triviális szimbolika. viszont  számára: egy spontán utazás, gyermekláncfű, szalmavirág, egy délutáni kávé, a zaj és csend keresése, pillanatok rongyos reggelein. Remember, Rebeka egy különös lány szólt a tetkó tájszólása, sokszor elmondta neki, de a tinta telepatikus képességeitől messze még a csaj, napszemüvegén hordja a nyarat magával.

„De, kivel nem ér föl egész világ ökre, Dicső híre-neve fennmarad örökre”                                        Arany János          ajánló ha az olvasót eddig megkímélte az irodai melódráma, bátran görgesse egerét vagy ujját az össze-visszafoglalóra. Fanyaranyos reveláció Két bronz Oszkár, nehezen lép pódiumra manapság, legyen inkább egy Arany Johnny helyette, legalább kétszáz évben egyszer,  fúljon meg a hollywoodi filmrendszer.  Part I  Pályakezdő agytornászt, kötetlen formában kapott el egy csuklászivatar. Emlegetnek, gondolta magában a part-time költő, ki munkaszünetben morzsolta goromba gondolatait, összegyűrte, majd kidobta az ablakon, mind. Találok majd fontosabb dolgokat csinálni, hangzott el a kötelesség, ki be se mutatta magát, úgy suhant be az ajtón pár ki...

(utcasávi vágta) Mérlegen méri magát a város, többezer csizma csúsztatja naponta kopott talpát az utcán. Ábelt elnyelte már a rengeteg, nem maradt más, csak Káin, ki saját jövőjét verte agyon, míg gyermekei fülig érő sárban hemperegnek, persze selyem pizsamában. Majd tisztába teszi őket a környezet, egy Dostojevskij e.book-furdalás, vagy Struccként ássák fejüket a homokba, de kérem, a városban hol lehetne homok, ja a strandon: hát nagyon úgy néz ki,  így nem jutunk  oda soha. Mert a parton épített Kafka Kastély, bármikor összedőlhet, s ha ötperceként bámulunk egy képernyőre, attól még nem kerülünk közelebb pixelcéljainkhoz, s az összedőlt ballbástyát sem elég kivágni a képből, kivárni, míg az utolsó erődítmény összedől, vagy rátaposnak. Nem, nem elég vinni magad az árral, fejet lehajtva hunyorogni az úton. Ha valahány jelzőlámpa pirosra vált, ne siess, ha siettetnek, bárki kiált, hisz emberi ösztön a kitartás...

Nyolcvan évesen akad majd egy tánc, s talán egy partner, ki naponta megtáncoltat. Leküld kenyér, tejért, és én is delegációba küldöm az úrhoz, de mégis lemegyek, nem csak a Ritus kedvéért, lemegyek mércézni magamat, egy tiltott cigire rágyújtva simulok a jöttmentek árnyékába. Talán ötven év kevés a tilalomra de hogy tudhatnák a fiatal verebek milyen egy Skót whisky mellet pityeregni egy nő, vagy füst miatt, (néha mindkettő egyszerre) hirtelen kirontani az ajtón, felszürcsölni a tél első leheletét, belekábulni a délután zajába, katt, majd ismét berontani a füsttelepre, saját tabu témámmal a kezemben. Mindez ugyan meg se történt, három percnyi gondolatba mált életem. Látásra messzi délibáb, mégis mit kereshetnék ennyit itt távol-keleten. Egy aprózárból kivezető látomás, egy zöld jelzőlámpa zökkent vissza önmagamhoz. Katt.

Távozok, bocs, saját tulajdonom életem. I want out mate, machts gut, puszi pá, salut. E hely kreatív ötletek hóhéra, hol időzített bombaként ébreszt a reggel s az este lámpafényé saját árnyamra sem talál. Máshová menekül gondolatom igényes menháza, talán hozzád, hol fényévek telnek órák alatt, ott nem aggaszt cirkusz és kenyér, hol színparádéban sétál a délután, s közhelyed igénye mindent megér. hisz nevetni tud még a jóakarat és 1karátos értékem néhány szó, rólunk, rólad. Nyár végén, apró lábjegyzetekben kerestem értelmét, fáradt napok küszöbén láthattam csak tisztán, hogy a kevésbé komplex és természetellenes etűd érdeme, maga „A meghajlás művészete”

Maradjon pár üvegkastély házad. Válogathatod őket mint évszakokat cserélő termőföldet. A lét két oldalán egy óriásmérleg, keresed kötéltánc-egyensúlyát, hol háló nincs s lépteid könnyű ritmusára várod a holnapot. Tőled telik, hogy visszafordulsz, az előző támponthoz simul kényed, vagy tovább, előre halad a képzelet: a múlt legyint, a jelen kacag egyet.

avagy mikor egy filozófus egy geológust válasz feleségül Szükség van egy kiló humorra, talán sörre egy jó borra. Malomkerti vadászkastély nehogy kimaradjon, na meg egy sámán pincér ki szabad idejében profi asztalos. S mindig akad egy két léha ki maga alá issza az asztalt, hajrá Sziget, Máramaros. Jó időt teremtsen a fenti filmrendező, ne bukjon senki orra sem a násznagy sem a násznő. E helyt ehet ihat bárki bármit óhajt, kivétel: az előétel, vagy a menütől menekülő vegetáriánus plébános. A menyasszony meg Ady városából hozza majd a kultúrát a charme-ot. Szépsége sose fárad, hajrá Nagyvárad. Vadonatúj Donát úti lakbérmentes lakáskulcsot hordozzon zsebetek, s ha jő a viharmónia, a második valcer, sok jó pillanat legyen kabalátok, mint két jó barát egy kalap alatt.

fesztiválalkozóknak                 nem ajánlott Három nyelvre fordította, Klaus, John és Aranka. Közöttük közreműködött: Traian, Miroslav, Pedro és Tanaka. Hold helyet tombol a város. Ugrál sok csaj, égi ricsaj, és néhány macsó mancsa, tartsa őket s közbe tapsol. Velük andalog az insomnia legalább még jó pár napot. Hely te Sári, sej te Szorin megvolt má' az érettségim. Boncidától Hencidáig ugrálhatunk jövő nyárig, s ha ez is megvolt, gyün az Untold mondhatatlan fesztikörkép. Itt lesz Pest, Bécs és Párizs. Berlin indul, London máris menne, de nem jut át a Brit határon. A tribünéből trubadúrok trombitáznak egy dobozból, nézők gyűlnek, állnak, ülnek és egy részeg ember horkol. Ugrál Bábel torony nélkül, s az űrben zűr van tőlük, van itt kemping, messze Peking azért mégsem ott Torockón. Megijed sok indián kend, sátrat húznak hej fejükre, azé' nem egy Old Shat...

Valamikor azt hittük    az óceán végtelen,    s egy óriáshajó    szereplői vagyunk, hol ismert a fedélzet    és az a néhány utazó    ki olykor velünk tart. Egyszer kiszállnak, vagy    útvonalat változtatnak,    ahogy kedveseink    lépnek át egy ajtón, egy küszöbön keresztül,    egy hosszú lépcsőről,    távoznak eletünkből,    emlékezetünkből.

                           "Félkész komédiámat                            Bár ésszel fel nem éri                            Csak játssza bírja szusszal                            Dave Lynch Cash Allan Mary"                                                           KAF Hogy elkerüljem az április szenilis szokásait visszamentem, úgy pár hetet, évet a múltba, talán tengeren túl, akár egy óceánnal megbirkózva, repülőre, buszra, vonatra ültem, az Eastern-time gőzös Kaytown poros peronján állt meg utoljára. Elhatároztam hogy árverezni fogom...

Fekete madár, a mennyei Istent köti össze az emberi világgal.                          koreai mítosz Egy könyvjelzőben találtam rá váratlanul, egy elhanyagolt kötet közepén. Megfordítottam, a hieroglifák között leskelődött a magyarázat. Persze nyomban ráismertem. Piros madzagra kötött, egyetlen keleti ereklyém egy bevont papírban s a rátűzött aranyozott medál, fekete körvonalakkal ábrázolt egy három lábú hollót.                      made in Korea Ez is ritka, de tisztán emlékszem: nyár volt, hőség hízelgett a szecesszió  városában. Ilyenkor szoktunk sétálni az árnyak útján a folyóparton, ekkor rügyeztek az almafák, a bazilika menti magnóliák s ilyenkor találom meg minden évben, akaratom, te benned, majd önmagamban. mint ez a bejegyzés egy familiáris tárgyról egy régi könyv közepén, hol is...

(ősziszöszipromószöveg) Amikor a realitás jön feléd, és főbe üt, úgy a színpadon, és futnál ki, felkapnád a télikabátod, barátnőd, munkatársad, macskád, kutyád, kimennél az előéletbe, megnéznéd a fákat, madarakat, kocsikat, embereket, úgy élőbe. Ahogy vagy és lenni szeretnél, mind most játsszák el szemed előtt szemtelenül. s ha esőcseppek, viharmónia vagy idegen turisták potyognak az utcán, nyelvtelen tehetetlenséggel haladsz el mellettük, lendülettel mész neki, vidáman a jövő hétnek és hiába koptatja cipőd a trotuár ne nézz hátra, kövesd a lökötteket, botladozz az ismeretlen utcák kétségeiben, s ha néha eltévedsz kérdezd meg a sarki boltban, hogy hol lehetne minél drágábban elfecsérelni életem. Talán ott, ott a sarki étterem! De a kasszás néni & alattvalói, mind egy kézi képernyőben keresik a dadaista megoldást: nyomj egy gombot, s kapsz egy választ, talán ott.