Reiyel fiai

1 középkorszaki            zeneművész                    barátomnak Vigyen el a hétköznapi tétlenség egy végtelen hétvégébe, úgy pár száz évet a világűrbe, az első alkotás elejére. Ne kelljen pénz ne legyen semmi más, csak egy füzet, és egy golyóstoll. ----------------------- Pygmalion effektus... Modern mono-tónussal színezett szavak ragadnak a kocsma falakra, kimerült kedvem keresem az asztalra fecsérelt fiatalság foltjain. Már nem ugyanaz, de látom nálad még mindig működik a carpe diem. A kortárs aggodalom birodalmát egye meg a fene. Irány az örvénynút: árengedményes oda-vissza jegy a kozmoszba, vagy akár stoppal felkaphatna a Göncölszekér, és Orion közepéig meg sem állna:                                                földet festek az égre.                                                eget festek a Földre. Megfagy az idő létünk öntudatában, a mindenség kék celofánba csomagolt csillagokat dobál sze

(esti monológ ön-magammal) Neal Donald Walsh gondolataiból Ember vagyok bűnös létező lélek, Öltönyöm börtönétől megszabadulhatnék. Még nem élek úgy istenigazán, hét nap, hét külömb realitás. Egek, tengerek, hegyek, folyók, mezők, erdők, sivatagok, mind egy egérkattanás távolságára megtalálható tájak saját hobbimasinámba. Kidobom az ablakon, száz darabra tört életfoszlányaim zuhannak le, földet érnek. * Ki kell jutnom ebből az épületből, ebből a ruhadarabból, ebből a monoton városból, saját bőrömből, hogy újraszülessek te benned, igen te benned te özvegy anyaföld. Technológ-Analóg-Monológ Hitech fejlődésében elveszett robot tömeg, ár-folyamban haladó millió élőhalott.  Tömegmanipulációval telt reklámcafatok öltöztetik minden álmod, megteremti minden vágyad : A média made ja! Pedig nincs is ilyen szó, hacsak nem fejbe vert szegfű szegeket szedek ki koponyámból, és ma reggel megint elkéstem. ** Pedig éltem....

Görög kör (ελληνικά γύρος) 1. ένας Itt ülök Ikarosz szárnyán, fúj az új szellő, szellemi köldököm cenzurált vessző, szemöldököm összegabalyodik, s a kúrva vessző, ugyanúgy elhajlik. Füstöl az agybefőtt, lángol az értelem. Elröpült otthonról a fiatal naplemente, Ikarosz is égbe szállt, haja divatosan égnek állt, de szárnyát sajna a nap elolvasztotta, s a tenger fenekébe mélyült bele. Bárcsak apjára hallgatott volna. Daedalus ezermester mondogatta neki: „a vessző, anyád, nehogy megadják a jó Istenek hogy elkapjalak a nap közelében repdesni. Elolvad a viaszszárny, érted e te királylány?” 2. δυο Brekker kör, Mit keres itt a vessző? Tanakodó filozófusok szakállukat mérik egy teremben, benne olimpuszi köd, vessző meleg. A sarokban mélabús költők és egy esztéta. Arhi-merész orátor ül egy vessző széken, kezével fogja az asztalt, jobb oldalán Jolán védi amit tud és azt vallja „az illető ne

Őszanya gyönyszeme sír, utolsó alkonya vérszínű pír, bölcs szavát gyermeke őrzi tovább, levelek harsonát érzi a tájba olvadó kristálypihe. Szűz lánya szél hozta hófehér évszak. Csókjától pirosló tenyér marad, arcára ráfagy a harmat, s ezüsttakaróval körbetakargat. Téli álomban alszik a nyugalom, hó fedte fákon, házakon, utcákon. A szeretet békét varázsol a szívbe. Jégkardot teremt a szellő, ívbe hajtott fagyfoga folyókat hímez, s a gyermek ajkára mosolyt színez.

                        Szandra Maynek                            (Kinde Annamáriának)                                             Légballonnal repülök tehozzád barátom, pezsgő városom, Hanover központjában sétál a november. A ködben ébred a tél első lehelete. Hópihe fedte hazámat ott hagyom, és napsütéses őszfoszlányokat keresve, szél vezette utam, fényfelhők irányában feléd lebeg. Talán el sem hiszed nekem, hogy mennyi helyen jártam kedves, mégis erdőkbe öltözött városod a legszebb. Csak átjáró vagyok e helyen barátom, Sárga, piros, barna levelek színtáncát dalolja az elmúlás. A búbánatot hagyjuk a franciákra, ők értenek hozzá a legjobban, s a rossz szándékú oroszokhoz képest, az olaszoknak képeslap az élet, mindkét oldalát örömmel, élvezettel végigéneklik. Gyere velem Szandra, hagyd itt a törvények kopott arcát, bezárjuk a szemünket és utazzunk délre: pálmafák, sivatagok és tengerek hegyein teszünk majd túl. Tudod a vándor vá