Reiyel fiai

Kiorvosolta belőlem a tanulságot aznap a klerikus, a jótettnek ortodox gyógyítója, ki szerint mindenre adódik gyógyszer, még akkor is ha a páciens túl gazdag fantáziával rendelkezik, álmai vannak, analogikus gondolkodásmódja hibás avagy enyhén szimbolikus, mondhatnám megrázó magyarázataival rázta ki belőlem az emberiséget. De mit is jelent ez? Ember, emberként magunkra ölteni a világ könyörtelen jellemét. S ugyanazok a paradox hülyeségek, komor realitásból menekülő egyének, a mindennapi séma, a hosszú nyarak utáni hallgatás. Maga művész? Ismeretlen az ön gondolkodásmódja. Speciel diagnózist kap e különleges elme kitisztulására. Ide figyeljen, meggyógyíthatom ha úgy akarja, öntől függ az egész. Nézzen csak ki az ablakon. Mit lát? Embereket. Olyan lehet ön is, gondtalan gondolkodásra képtelen, idegen járókelő a több ezer közt. Úgy fog járni, ugye alig várja, ugye hajlandó a kezelésre. Nézze még kimenőt is kap, csak kapaszk...

Sarkon fordult az idő, mikor az előszobában megpillantottam. Hófehér volt, sima bőre felületén feketére tetovált hieroglifák. Sok zéró és algoritmikus betűkkel retusálva mint egy Kassák Lajos vers, hol  papírra  másznak a szavak, életre kelnek majd elgyalogolnak Kispárizsig. Nr. 1 0 9 0 8 0 9                                       2014.12.4102 Amennyiben BANKI átutalással szeretné lefizetni ügynökeink... (csak bátran) Hosszú sor vár mindenkire, és mennyi idióta                VÁGY                  ELÉGTÉTEL                 KÉNYTELENSÉG                                      SZOLGA             ...

Az elrejtett motívum ** Vagyis hibatárskereső egy Multi-Nacionális hivatáskutatást gyakorló kereskedelmi bolt boltozott épülete előtt. A felfedezhetetlen misztérium, avagy honnan és hogyan került a fűző mindennek az útjába. A tűzoltók megállapították hogy a Professzor pont rossz lépcsőházban járkált amikor felégett a háza. Ugyanis a Pláza menti Bungalószerű épületszerkezetben nem is akármilyen bajuszt hordó akadémikus járhat. Mert akinek nincsen pofaszőre, Einstein elmélete szerint rútnak és ostoba bunkónak ítélne Szőr Iszák Nyúton. Kivétel a körbajusz, vagy a körszakáll, de ez mind relatív, tehát tudja a halál. De még milyen jól, hiszen mindenhol ott leskelődik a pimasz. Az utolsó grimasz az egyik legkedveltebb játéka. Az orosz rulett and co. egy gyerekjátéknak minősíthető időpazarlás. Na de térjünk a faktumokra. A tél kimeszelte a várost. Az utcák üresen feküdtek egy decemberi (este fagyás, reggel mikor hogy, délelőtt és után, tűr...

Cedrus Professzor fűzője (lépcsőházi kvázi happenning) * Herr Dr. Prof. Ludwig Cedrus a panasz-ólba került az évadóvevő óra hivatalos megnyitása után. Mariska néni fentről fenyeget, cinikus szomszédharcai miatt arcára fonnyadtak az esztendők. Ilyenkor ha az agytekercsek csillagok háborúját vetítenek előtte, az aktatáskából merített panadol sem segíthet. Das Lift A lift ajtaja előtt egy C.dula volt kirakva: Talpra lakónegyed, vessző előtt ordibálójel. Ha kegyed jelentkezni szeretne a következő lakosztályon megszervezett lakósztrájkra, titkos megbeszélés lesz negyed hatkor megtartva, tudják hol: Felülírás A STRIKE@ÓL BIZOTTSÁG                               Alulírás A LIFT NEM MŰKÖDIK! Pé Eszz (minden béjelenkezett résztvevőnek ingyen kölcsönzünk egy Helytelenírás nyelvtankönyvet, fűzőt, zoknit, fehér inget, +egyebeket... pont. A többi már csak ...

Ma Ady est volt, s tavasz kóborgott az utcán. Ahogy a színház stúdió termébe lopakodtam, pár baráti arc merült fel a tömegből. Még ha szellemileg gazdag hétvégét is hozott a jegyre felírt sor/helyszám, valami hiányzott. Valami azt súgta, hogy nem a megfelelő városban tartózkodom. Egy beteges ember életé zajlott le szemem előtt. De ha a szerelem beteg napokat tartogat tarsolyában, akkor szélsebességgel utána szaladok, érte megyek, és utazni fogunk, megmutatom neki a világot, hiszen parányi e Föld, és jó emberekkel mindig is lehet pár jó szót váltani. Emlékszel még, teát ajánltál nekem, és én cserébe egy csókot kértem tőled. És csak úgy, azért is megcsókoltalak! Ma csak csókmentes teát főztem, és ahogy a forró ital simogatta szám, valahová elkalandoztam. Talán említendő eseményben volt részem egy irodalmi kávéházban. Pont egy zenész/révész vagy zeneszerző mesélt szülővárosomról, faházak és templomokról. Csupán én hiányoltam magam ...

Hogy ezt most egy füzetbe kén' írjam az kétlem...két L.M. [1] és már rögtön más tájakon fekszem félmeztelen [2] , hazám (N.A.K. [3] ) rendületlenül! „Back to the future” [4] és a régmúlt jövőbe, hol futurisztikus részeg régészek majd rátalálnak írásaimra, és el is tüzelik, (nagy kár, ha most ezt pdf vagy doc formátumban mentette volna le !?) hacsak nem találták már föl a lézerrézfánfütyülőt, mely egy fütyülésre égből pottyant, lángra lobbant forgácsot/hazaszeretetet gyújtogat. Nem kell hozzá petróleum nem kell etilalkohol, vagy proxipol, mivel indián sátor formában harmonikus szimetriában lelkesen lehessen összeragasztani Old Sátorfánt, ki már lassan száz éven át Winettou [5] hegyén hátán rothad. Kit is érdekell hogy ki jött előbb, a sátor vagy az indián. Poéta vagy próféta, minden relatív: Éljmertszépenperegleéleted, mind a kettő (az egyik melyet pont most éled, a másik melyet elszalasztottál) Minden bio „Alles Müller...

I. Nem hiszek a halálban, ugyanúgy ahogy mások sem hisznek az életben. Tudják, ott lappang valami legbelül, és az ablakhoz vezető út nehézkes léptei fékezik lábuk. Begyökerezett álmuk valahol. Ó te csak tudhatod, ez nem cél, nem egy betervezett dátum naptárodban, melyet kedved szerint megváltozhatsz. ---------------------- Természetes kell legyen az egész: nevezd akárminek. Nézheted egy feladatnak, vagy akár útitervnek ami téged jobban jellemez... Mások csak filozofálni fognak arról amit ők nem tettek meg saját magukért. II. Ki véli tudni ezeket a dolgokat ha nem más mint aki élt és halt is. Mind a kettőhöz kell érteni, de hát ehhez nincsen szakértő, vagy egy használati utasítás, vagy egy díszruhás szorgos szolga aki az ő ígéretét hirdeti éjjel nappal, egy aranyozott épületben. Magánszakállra kell felvenni a világot, majd köpenyét, mellyel megóv gyermeket és anyát. Fogvacogtatva kell küzdeni ig...

(esti monológ ön-magammal) Neal Donald Walsh gondolataiból Ember vagyok bűnös létező lélek, Öltönyöm börtönétől megszabadulhatnék. Még nem élek úgy istenigazán, hét nap, hét külömb realitás. Egek, tengerek, hegyek, folyók, mezők, erdők, sivatagok, mind egy egérkattanás távolságára megtalálható tájak saját hobbimasinámba. Kidobom az ablakon, száz darabra tört életfoszlányaim zuhannak le, földet érnek. * Ki kell jutnom ebből az épületből, ebből a ruhadarabból, ebből a monoton városból, saját bőrömből, hogy újraszülessek te benned, igen te benned te özvegy anyaföld. Technológ-Analóg-Monológ Hitech fejlődésében elveszett robot tömeg, ár-folyamban haladó millió élőhalott.  Tömegmanipulációval telt reklámcafatok öltöztetik minden álmod, megteremti minden vágyad : A média made ja! Pedig nincs is ilyen szó, hacsak nem fejbe vert szegfű szegeket szedek ki koponyámból, és ma reggel megint elkéstem. ** Pedig éltem...

(Máramarossziget) 1. A Szalaván hallgat, táncol a hegyláb. Tiszta levegő, giccses öltözékben parasztasszonyok a főtéren. Gombát és orosz cigarettát árulnak, számukra reménytelen a holnap. Kisvárosi ricsaj, zeng a fesztivál. A becsület itt kétszínű vadállat arcát veszi föl, agyarából faragott tőr találja meg helyét szívemben. A központban sétál a szeptember. Milyen lehet most a Malomkert? A járda, hol két oldalán több száz éves vadgesztenyefák, és a kis fapadok, és az Iza part vajon ugyanolyan maradt? A város fellélegzik, és felzabálja mind azt ami egykor kedves volt számomra. Ledöntött fakunyhók melyek helyébe luxusvillák épültek. Kendős lányok szemében olvasom hogy olvasatlanok (vagyonra hajtó aszfaltcicák nyávognak). Ködben táncol a hegyláb, a füst fölszáll. A gyermek szemében ott van a mosoly, ő még minden egyes apróságnak örülhet Neki még nincsen kitűzve az élet cikke, melyet a szülők tudatlanság szempontjából ...

Takarj be én rémálmom! Ma este minden elborul. Egy hanggal kevesebb, egy szívverés ütemével gyorsabb sötétbe zuhan a képzelet. Pandemonium - suttogják: Fővárosod menedéke? Ott nincsen bánat, nincsen fájdalom, nincsen annyi áldozat, csupán kiérdemelt kárhozat. Égszilánkok kékes darabkái hullnak a menyből, (már nincs fehér szárnyú mesebeli angyal, már eltűnt mind a három igazságos testőr) és összetört évek balszerencséje csattan a földre. Hét darabból hatszázezer ripityára törve. Hatalmas épület, megreped a föld, széthasad az ég és piros tűzsárkány körbetáncolja az égbolt színét. Most csend uralkodik fent,                            (és senki sehol Üres arcok bolyongnak oda bent                    valaki Egyetlen egy őr maradt csak kint,                   ránk te...

„Mit tudhatsz rólam, ha szavakba foglalod agyam kiszínesedő árnyékát a papíron?”                                    (Fábri Sándor) Egy utolsó bejegyzés tested átlátszó papiruszán. Színes tintával beiktatott három szótag marad csak:                                           Mivel tudnám kitörölni,                                           Elveszhet a mélyben,                                           Letisztul az éjben. Nem gondolnék rád, ha irányítani tudnám szavam szédítő ingerét, és komplett idegenként kezelnélek, de... neved hallom az utcán, felnevetek neved l...

Csak pár óra reggelig... Kiemeljelek egy realitásból, amivel a mából egy holnap születik. Ugyanis bátor nem vagyok s a cédulák, üzenetek repülnek feléd, túl lírai a máma számodra és a száraz prózai élet számomra. Megkíméllek és tovább megyek. Nem szöktem meg csak türelmesen várom, várom a reggelt. Két vagy három óra van még s a kocsma üres, ábrándozóan fura, üres mert a jó nép már haza felé tart, hazaértek... Talán keféltek, és közvetlen idegen arcokkal hagyták el ágyaikat, holnap már nem ismerik egymást. Álom fedte vágyaikat betakarták, talán nem is akarják... mi-egy-más szerelem.

„Semmit nem lehet megtanítani egy embernek. Csak segíteni benne, hogy rátaláljon önmagán belül.”                                                            Galileo Galilei „Eppur si muove” Elmosódott arcod árnya, szürke falra festett rajza, pár szétfoszlott pergament, emléked zsenialitása, te orjás, csillagokat figyelő titán. Gaia öreg lett, és mi is feledésbe merítjük értékeit. Már nem úgy nézünk ő rá, mint egy anyára. Az idő végtelen gyermekei voltunk, változtunk, akár az ember kegyetlen pusztító, degradáló jelleme. Háborúval, fegyverekkel tiporjuk el lassan, és óvatosan maradék érzéseink napfogyatkozását. Sötétbe borult arcunkról egy utolsó vércsepp hull le e Földért, s az igaz bölcseknek nem vetnek ágyat. Szemünkben lelt parányi jóság mohósággá változott, és a felebarát fogalma...

           Ha életed bármelyik pillanatát megváltozhatnád egy hétvégi időutazással, hova mennél? Fájó emlékeid törölnéd ki , vagy maga azt a megelőző momentumot semmisítenéd meg agyad féltekéből, és egy vidámabbat, boldogabbat telepítenél a rossz képek helyébe. Ha esélyt kapnál rá, kihez mennél?  Egy olyan valakihez aki tudod hogy szívesen lát: volt kedvesed, ágyasod, vagy legjobb barátod lenne az első ember akit meglátogatnál...            Ide érkeztél...múltad városába, és az idő rozsdás masinája visszahozott erre a helyre. Kiszállsz a buszból.  A hangulatnak szaga ismerősen idegen. Minden ugyanolyan amilyennek elképzelted, mégis valami különböző. Időutazás egy sötét alagúton át, túloldalon tudod hogy fény vár, nem vagy benne biztos hogy eléred valaha, vagy lehet a fény is egy illúzió, egy legenda melyről annyiszor hallottál, de nem tudtad sosem magad elé festeni. Most viszont megérkeztél, és az idő sok mindent m...