Reiyel fiai

Kiorvosolta belőlem a tanulságot aznap a klerikus, a jótettnek ortodox gyógyítója, ki szerint mindenre adódik gyógyszer, még akkor is ha a páciens túl gazdag fantáziával rendelkezik, álmai vannak, analogikus gondolkodásmódja hibás avagy enyhén szimbolikus, mondhatnám megrázó magyarázataival rázta ki belőlem az emberiséget. De mit is jelent ez? Ember, emberként magunkra ölteni a világ könyörtelen jellemét. S ugyanazok a paradox hülyeségek, komor realitásból menekülő egyének, a mindennapi séma, a hosszú nyarak utáni hallgatás. Maga művész? Ismeretlen az ön gondolkodásmódja. Speciel diagnózist kap e különleges elme kitisztulására. Ide figyeljen, meggyógyíthatom ha úgy akarja, öntől függ az egész. Nézzen csak ki az ablakon. Mit lát? Embereket. Olyan lehet ön is, gondtalan gondolkodásra képtelen, idegen járókelő a több ezer közt. Úgy fog járni, ugye alig várja, ugye hajlandó a kezelésre. Nézze még kimenőt is kap, csak kapaszk

Letargikus liturgia * Fentről nézni a világot, olyan kicsi és lényegtelennek tűnik minden. Mégis ezek a pillanatok magukért beszélnek, általában angolul. Ha nem vagy olyan balek, észreveszed mi történik körülötted. Lábad elé nézni fontos, de az ég sem szakadhat rád ha olykor felnézel. Mennyi elbűvölő hely és ember köröskörül. Mindegyiknek megvan a maga története. Figyelj kicsit.  A szakadék elmesélte már   az utat. A titkos lejáró ki is van taposva bazdmeg. A megmentő út azon a kis ösvényen, a szikla mellet jobbra található, gondoltam magamban, de most már mindegy. A vezér már kijelentette hogy irány lefele, tehát a kocka el van vetve/ alea iacta est, ahogy a latin testvéreink mondani szokták. Szél veregette hátunk a műtextil köpenyünkön keresztül-kasul. A nahátok enyhe meditációja után én is elindultam a völgy felé. A szent Grál mitikus területe elég közelinek látszott, de kiderült, hogy nem.  És az is tudatosodott bennünk, hogy azért lefelé mé