Rebeka


csupasz nyaka ugyan sima,
de a hátán nincs is Sátán,
virágtetkó hízeleg,
mesél róla:
másnak e tribális tinta, egyszerű
és talán triviális szimbolika.
viszont  számára:
egy spontán utazás,
gyermekláncfű,
szalmavirág,
egy délutáni kávé,
a zaj és csend keresése,
pillanatok rongyos reggelein.

Remember, Rebeka
egy különös lány
szólt a tetkó tájszólása,
sokszor elmondta neki,
de a tinta telepatikus képességeitől
messze még a csaj, napszemüvegén
hordja a nyarat magával.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

Dsida fordítás

A világ potyautasa