Reiyel fiai

Mert előbb utóbb lehullanak a csillagok, nincs hozzá egy bizonyos mennyezet, élet prédika mihez lelked igazítod, csak valamikor tudni fogod hogy fényben halad tovább a gondolat. Ami neked megszűnik létezni, az csak az út kezdete egy ismeretlen ösvény felé, hogy hol voltál, vagy, leszel, merre visz a tudat. Lepereg lényed a fizikai világ köntöséről. Fájdalmatlan. Mi mindet látsz és érzel, mi álom és valóság egy tiszta lapra íródik majd, misztérium magzatában megtalálod önmagad és eggyé válsz a végtelennel. Az idő fogai kihullanak, és újraébred a jelen.

(avagy sokkot kap az ember a Rákóczi úton ha az árral szemben próbál fonál nélkül úszni) Két gentleman párbaját néztem a múlt héten. De nem is a főtéren zajlott e viadal, naná hogy nem a tévében, hanem ablakomon keresztül kísértem végig, ahogy a hűséges hőséget hátba szúrta őfélsége, a bátor és semmit sem félő nyári zápor. (Lám ebből is Hamlet lett – mondta egy fin) Le is esett a földre, de a hő felszürcsölte, és úgy eltűnt a csapadék akár a kámfor. Tehát győzött az orjás felett a merész törpe. Legalább is úgy tűnt az elején, hogy a skizofrén idő félálomba merült egy májusi napon. Akkor még én se tudtam mi fán terem ez az ördögi természeti centrifuga. Bizalmam fogyatékos állapotától megváltam. Vártam hogy történetemben valami történjék. Sétatúra vezetett végig a központi parkig. Jazz fesztivál közepedte, transzilván népek lengteg, transzcendens, metamorf, állandó, békés és mit sem sejtő arckifejtő pillanatképeket vágva, amikor a fő

Közel és mégis oly messze... szinte két világ és pár mérföld kell legyen köztünk (hát így adódott) Milyen jól hangzana egy csók most, egy átkarolás, egy egyetlen ölelés. Mikor még te tartottad az ernyőt, dünnyögött az ég, s minket ez nem is zavart. Markomba tartogattam kis világom, soraiban belefogalmaztam együttlétünk. Lépéseink senki sem követte. Ma már más városba hurcol ez a szemét gyorsvonat. Világod fátyla alatt, falad fehér, akár az enyém. Hogy szürke vagy színes jelen járkál a járdán, és midig egy lépéssel előttünk, vagy hátunkban halad...nem tudom. Hátranézni nem érdemes, hisz múltam lépései utolérnek és kifizetteti velem minden tartozásom. Pedig én mindenért megfizettem.

Most nyári zápor karolja át hangulatom, s ahogy az ablakon cseppseregek citeráznak, bennem is egy nyugtalan dallam készül. Hársfákat pofoz a szél, kabátomba belemarkol. Sárpalást terül a földre, s mire az ember azt hinné hogy bőrig ázott minden álma, tiszta hálóinget vesz magára az ég, csak egy rövid zápor volt, már vége.

Ma már nem gondolok a tegnapra. Most csak egy vonat zakatol bennem, és a szürkületben ahogy a fákon, mezőkön és hegyeken szélszebességgel teszek túl, téged talállak meg gondolatom peronján. Lebegjen a jelen minden sorompó, lámpa és utca fölött, vigyen fel magasra, majd eresszen el és szívzuhogással ébredjek fel mellette.

Ma Ady est volt, s tavasz kóborgott az utcán. Ahogy a színház stúdió termébe lopakodtam, pár baráti arc merült fel a tömegből. Még ha szellemileg gazdag hétvégét is hozott a jegyre felírt sor/helyszám, valami hiányzott. Valami azt súgta, hogy nem a megfelelő városban tartózkodom. Egy beteges ember életé zajlott le szemem előtt. De ha a szerelem beteg napokat tartogat tarsolyában, akkor szélsebességgel utána szaladok, érte megyek, és utazni fogunk, megmutatom neki a világot, hiszen parányi e Föld, és jó emberekkel mindig is lehet pár jó szót váltani. Emlékszel még, teát ajánltál nekem, és én cserébe egy csókot kértem tőled. És csak úgy, azért is megcsókoltalak! Ma csak csókmentes teát főztem, és ahogy a forró ital simogatta szám, valahová elkalandoztam. Talán említendő eseményben volt részem egy irodalmi kávéházban. Pont egy zenész/révész vagy zeneszerző mesélt szülővárosomról, faházak és templomokról. Csupán én hiányoltam magam

85 Könyvbe merítem tekintetem, belemártom hangulatom, a sorokban önmagamra ismerek. 56 Még pár hónap ez a lassú tánc és gátlástalan éjszaka borítja el arcod ahogy a hajnalra vágyom. 17 Ma még lekötelez a jelen, múltam kidobtam vagy eladtam valakinek. 99 Hidegen hagy egy idegen! Egy érzés kóborolt ma kedvtelenül. Mellém ül, és addig pofoz míg jó kedvre derít a holnap. 69 Lüktessen értem ahogy még senki másért nem kocogott testem a betonon. 77. Tiszta lappal vár a nappal Konyhában kávészag, füstgomoly és egy olyan valaki akiért mind ezt érdemes fogyasztani. 25. Ha ott leszek ahol a part szakad, valaki csak megfog és tovább dobál a másik partig, vagy egy segítő kezet ajánl kölcsön. 96. A töltésen áprilisi emlékfoszlányok futnak a nyárral szembe, ugyanúgy ahogyan napsütés közben eső mossa el minden bánatom. 18 Milyen rég volt, és mégis most történt minden. Pár hónapos gyerme