Reiyel fiai

Ha ott lennél, tudod te már...pár gondolatra, a legközelebbi állomásnál (képzeletbeli színhelyszelet bármely elképzelt európai metropolának akármilyen városrészén, mindegy melyik utcában, házban, szobában.) megfognám kezed és, ide jön a giccs, a közvetlentől közvetlenebb szószerenádok. Most semmi ilyet nem mondok, kizárt a múlt és a jövő se hullatja még lombjait, kizárt a nincs, és szóra sem érdemes jelenem részleteznem hiszen nem vagy már, valahányszor voltál, máskor leszel, talán, mégis, egyszer, enyém.

(mint a fekete szurok) Ha hited a mai nap során elvesztetted, Az egyedüllét árnyának füstje lettél, S ha álmaidnak öröme a széllel elröpül, Itt vagyok, veled maradok. Pár kis mérföld nem akadálya Együttlétünknek, meglátod ott leszek. Álmaimban találkozunk majd... Maga a hold és csillagok Lesznek majd otthonod. Bennük mindig megtalálhatsz!

Vonatzajban kattognak az indirekt, szétszaggatott idézetekbe forrt végzetek. Nem jártam világ szerte, csupán szaggatott filmem cselédje voltam, ahogy az út repedezett talpam alatt, ahogy a vérvörös mennyezet körbeszelte a hajnalt. És mégis veled, mégiscsak semmi vagyok egy elfelejtett stanzában. Nem jártam csodákkal bélelt szürke betonon... kivétel: egy akácfa alatt, hol rád vártam egy padon, s a hétköznapi tétlenségek vonata elé dobtam magam, és elvágták a filmet. És újra, szeptembered diktálja néma szavait, mint egy tébolydalt suttogó zavart ember, ki életét eltékozolta, s a világnak már nem kell.

(Septimus Omnibus Keresztrejtvénye) Végállomás irányában haladó szaggatott gondolatmaraton egy tömegszállító járgányon. Gyorsaságát hangsebességgel ordítják végig az utasok. Hol még a az adót beszedő bakter bácsi sem jár. Pedig itt nem a megérkezés számít hanem maga az út egyedi élménye. Embertelen Szeptemberben részesültem: Jött a munka, kubikméter kilószámra. Aki korán kel fel az..nem lel semmit, csak egy hosszú paraméter kocsi dugót, hol se parafa, se dugóhúzó, se üveggyöngyjáték az ablakon. Most már semmi más nem marad hátra, csak diákabrakom rejtvényében megírni az élet rejtélyeit. Septimus Quadratum. _ _ _ _ _ _ _ Az előtte lévő oldalon: zsenimanóírói készséggel beruházott mini-marxizmusokkal mézesített cikkek sokkolták az általában iskolában tanító kényszerelmek viszonyát az oktató – tanítvány idilli tané(r)v kezdem ényezéséről. Még kettőt hátra lapozva... Városszélén szélső jobbik aszfalt részén ugatott p

                                                                                    2014 September N. Chr.                                                                                     Himmelbergen                                         Sehr geehrter Herr Werther Mondták páran (köztük az a pimasz Shakespeare is) hogy előbb utóbb visszakapom azt amit saját szereplőimmel elkövettem. Schiller is mondogatta egykor „hagyd ezt a fiatal fragmentumot az életedből lélegezni” Egyrészt csökönyösségem miatt másrészt nem voltam hajlandó a kortárs barátoknak, alkotótársaknak engedelmeskedni. Maga is tudja hogy nem épp így működik ez a kreatív procedúra. Vétkeztem ahogy sokan mások is de mit szólna az angol-szász csipkés inges, kopasz költő, ha minden szereplőjét életben hagyta volna, és drámáiban minden esemény happy end-el érne véget. Hol marad a katasztrófa, a szívrebbenéses katarzis, a váratlan eseményekbe mártott happening-ek, melyből annyi évszázadon át tanulh

Ott, ahol a kukoricát permetező vasmadár lóg az égen, S a felhők vörös palástja jelzik az éjszakának: "Ébredj már te tróger! Még végül elfelejted sötétkéknek befesteni azt a mindenható, szépséges mennyezetet!" 1 szál inggel, még Salinger sem írhatta volna meg a „Zabhegyező” bestseller füves könyvét. Ott, hol a pajkos kukoricamező mögött rejtegető sárgaság, délen bujdosik az árva madár szárnya alatt Fokozatosan reszket a kukorica bokor, ha bokán rúgják az sáskák, vagy ha vasmadár száll ott reá...ja. S a kukorica szakálla is illeg-billeg a szél sáljának hűvös hatására. És boldog lesz az ember, mert örömére őrölik a málélisztet reggel. Alizka, puliszka csodaországban érzi majd magát, ha az ízek összeforrnak egy zománcos lábosban. Kell még hozzá egy kis tejföl, túró, só vagy cukor és máris megvan a szeptemberi, égi vacsora.

Y: kedves X, hallott már az etikáról? X: nem Y, számomra az etika halott! Jon Jobson hirdetését olvasom: Odaadó olvasókat keresünk a következő keresztes háborúra! “Pénz jó Mindhalálig” lenne a kampány neve, ha lelked sokra vágyik, és standard oda-vissza dossziéban leng a Föld puskaporos szürke fátyla, szenny színű tintával beiktatott lelked várva várjuk mister!-1-2-3- őszinte, és „pofa be” tehetséggel rendelkező emberből embertelen, bevarrt szájú robotokat gyártunk szüntelen. Jukacsos zokniálmaid előbb dobd ki az ablakon, (ha Termo-Pán titkaiddal együtt hajítanád, ne felejtsd el, hogy mi minden vágyaid teljesítjük) kellékeid majd a céghez hozzáforrnak és feltűzött fejtelenséggel fonjunk be elvárásaid az Ipar standardjaihoz. Ahhoz, hogy évente 1x képes legyél Menyhért álruhában játszani a Királyt, ki ajándékkal kezében követi Hesus Christi felé irányuló csillagát. Hisz szent a cél, ha acél aka

Tudod én mennék, sátorfámat összeszedném és a következő vasparipával feléd robognék. Tudod, én nem mehetek akármennyire is szeretném, ugyanis a város megemésztett és kiköpött. Tovább, tovább visz a látszatnak csúnya cselédje, holnapra már semmi sem marad, csak a most, és egy fáradt naplemente rozé színben megerjedt teste, ahogy a sötétkék mennyezetbe markol az este.