2018. június 15.

A világ potyautasa

én lennék, kit kevésbé ismerek,
de megtudni lényeges konstelláció.
Senki fiának nem tartozik magyarázattal.

Hol az otthontalanság lélegzetvétele
önkereséssel fedezheti fel lényegét.
A rövid és kényelmes homokkastélyokhoz
vezető utat hagyom csak másra.

Követelések és rossz tekinteteket
hiába kerülő zárdám lettél,
te egyszerű szavakban
elrejtett hasonmásom.
ugye szabadon lengő
kötéltánctan még a világ,
ugye rád bízhatom magam
ha minden ösvény megszűnik,
vagy maga a föld szakad rád.

Merre járnak most a papírhajók,
melyet évezredekkel ezelőtt dobott
egy folyóba a véletlennek tökéletes
aritmetikája.

S azóta csak szembe az árral
úsznak véges elképzeléseink,
frusztrált történetvonalakat
megrajzolni vágyó térképeink.
Az ösztönök érzelmét megszakító
nyugati értelemnek marginalitása.

Mit tudhatsz rólam,
ha jómagam sem tudom igazán
és mit tudhatnék rólad,
ha végre felfedezni kezdem

Köszönöm, legalább átutazó
lehetek e földön egy darabig.

2018. március 30.

Szapulótan


#rossz#szavakból#jókat#szabni#


Amolyan lendület, melynek célja egy indulat, miszerint a naponta sokszor hallott kárszavakat más irányba kell terelni: lehetőleg az űrbe (= minél távolabb, annál jobb) E függvényeket a virtuális falra teremteni is használatos, viszont lehet fal, papír vagy maga a verbális frusztráció csillagok háborúja. E szapulódialógusokat sokszor a modern piacdrámában, a Tv-ben, a bevásárlóközpontok soraiban, a dugókban és sokszor olyan helyen lehet látni, ha szerencséd van, tapasztalni, hol legkevésbé számít rá az ember. Meglepiként érkezik akár a tavasszal érkezett téli számla.

Következőképpen ha minden jóból, rosszat lehet faragni, mért ne lehetne e szófacsarásnak fordítva is lényege. Így rengeteg energiát és főként ideget lehet frissen tartani, ha minden jól megy 24 órát tartható szódezodór.

Takarodj a francba!

használat: (menj, tünj, takarodj) gyakori

Milyen kedves, hogy takaró és Franciaországra gondol az illetékes. Bizony Isten ha minden jól megy és a külügyminisztérium is úgy akarja, jövőre Párizsba utazom egy Lidlből vásárolt puha takaróval. Az viszont nem szükséges, mármint a takaró, hacsak nem a sátorfáját szeretné valaki magával vinni. Szóval, ha legközelebb valaki a francba küld, közöld vele „Igen, alig várom, remélem kapok még leárazott repülőjegyet” 

Exscuse moi, où est le magasin lidl?

Az anyád (néhány jelző +főnév+jelző+jelző+főnév)

használat 1 ---> N, főleg középiskola vagy elemiben járó diákok (bunyó előtt-közben-után) gyárosok, mesteremberek, ezermesterek, vagy egyszerűen bunkók, legjobb barátok.

A szóterelés ritka tudománya, miszerint az anyukájához küldött egyén, tényleg elindul X/Y nevű édesanyjához és megkérdezi: hogy van, mivel foglalkoztatja napjait, akár megköszönheti jelenlétét önmagával, illetve kommunikálhatja vele hogy „Jól”. Természetesen ennél sokkal sterilebb és tudományosan megalapozattlanabb szóhasználattal kell e töltött káposztához hasonló szótöltelékkel bánni, hogy egy ilyen súlyos káromkodás, semleges vagy ritkán pozitív értelmet nyerjen magának. Pl. Az anyád köntösét.

Következmények, lehetős mellékhatások.

A saját bőrén tapasztalt illetékes tudhatja csak ennek a szóhasználatnak színes következményeit. Valamint az alkohol fogyasztása baráti körökben sokszor enyhít e negatív kijelentésnek súlyán, mennyisége alkoholszinttel mérlegelhető.


Isten (végtelen jelző/ige/főnév variáció)

használat 1--->N gyakori

szakmabeli: kocsis, manapság a BMW sofőröket szapuló taxisok, ateisták vagy maga a szentmisét latinról-magyarra fordított litániák, papok, lelkipásztorok, teológusok.

Ha vallásos vagy, takard be füled, fuss pár kilométert Róma felé, hisz nincs jobb és rosszabb dolog a szentléleknél. Mint minden szakrálist, ha az ember haraggal keveri egy lábosban össze, semmi jó nem születik belőle. (kereszteshadjárat 1.2.3...4). Bizánc megbánta.

Nem is olyan rég, az egykori tengri vallásban az Isten Fája még a pogány hiedelemben azt a fadarabot jelentette ami a jurtát tartotta össze. Tehát, ha valaki azt „Isten Fádat” káromolja, akkor ne mutass hátat a szomszédnak, mert fejszék, bicskák kerülnek oda.

Borulna rád (a ház, a szekrény, a világ)

Használat: regionalizmus

súlyosság: enyhe, kivétel IKEA

A rossz kedv és a bal lábbal felkelés jelenségét ábrázoló lelkiállapot.
Történt, hogy egy februári napon, mikor maga az időjárás is az asztal alá borult, egy mihaszna setét órában ébredő ember, arra jön rá, hogy tényleg este van. Lehetne viszont reggel is. Mindegy, hisz ugyanúgy nézne ki a külvilág.

Pl. Maóni, hogy borulna rád a szekrény!

Folyt. Köv.

2018. március 20.

Teufelsfuß


Nem is olyan rég,
mikor az utolsó gótikus 
betűtől (ß) megvált a korszak,
magával ment a józan ész.

relativusz/imperativusz

Másfél ezer éve történt, ma egy Dómban,
ahová kézen-fogva hurcolt az ördög.
Még nem volt apát, szerzetes egy szál se,
Csak egy csonka lapáttal ásták meg
a fundamentumot, persze
ismeretlen áron.

Utólag értesültem, hogy a katedrális
falai nem csak anno, de most is leromboltak.
Lábnyomába száradt legenda suttogja eredetét.

Mönchen/München 03.2018

2018. március 19.

Zendesk


hosszú útra készülök,
repülővel, ahogy szokás.
túladagolt haikum
hosszabbra sikerült.
ez van.

napjaink origamiit
tűrjük míg lehet
s a változást,
a bizonytalan
nyugati
felelősségeket
hagyom hátra

két hétig lehetek
csak magamé,
igazi keleti gaijin,
míg black Jacket
játszanak velem
az évek.

kérhetnék kártyát,
adhatna a dealer
kettőt, hármat,
míg huszonegyből
negyvenkettő, majd
elfelejtenek a számok

végül is
mind 1

2018. március 6.

Anna


(érzelmekkel gazdag figyelmezés
következik: ide figyelj, rég nem írtam ilyet)

mégis mért? kérdezhetné akárki

modern irodalmat mellőző pátoszkanyar


e névtől nem szabadulhat hipszter
álruhába rejtett bakszakállos gyerek,
a szőke nyarak kalászköltője
se futhat fürtjeitől messze.

nélküle nem lélegezhet asztmás természet,
egy gondolatától monokróm falak törnek szét.
Neve miatt tán felborult pár dinasztia,
vagy saját elképzeléseknek magas polca.

Személye szükséges délibáb
néhány szóval kár lenne eldadogni,
mit saját magára bízhatna a véletlen,
a főtéri összefutások sanda sanszai.

Versemnek nem említett szereplője
lettem, megtörtént, de nem bánom:

mondja ő, teremtsen bárdot Osszián
-szerű pátoszt, felőlem hazudhat,
úgy is elhiszem minden szavát,
felőlem táncolhat idegeimmel Skócián.

Hisz nem látok, hallok én már mást az úton,
csak őt, őt, ahogy lábán hordja magával
jelenlétem, értékeim nagyítóval sokszorozza.
S a divatlapokból kitépett Szép Heléné
elbújhat egy fal mögé.

nevének egyszerű kabalája
magával visz, akár egy izgalmas történet,
az irányt nem tudhatom, nem egy egyenes
autósáv, nem a bizonytalanság zárdája.
Egy többször újraírt, logikátlan epikában,
ugyan sokan belehaltak, de írásába soha.

2018. február 27.

Vajaskifli & aludttej


laktózintoleranciás figyelmeztetés következik:
ne edd meg! Tényleg ha tilos terméket szeretnél,
egyét tofut, igyál szójatejet

avagy

igazi történet, egy merőkanálnyi bölcsesség,
egy csipetnyi jóindulat, megelőzhetné a
Minden Napra Egy Rossz Performansz”
végjátékot, hol nem borítják rád a szekrényt,
s talán nem idéznek fel minden szentet hétrét.

Pl. Menj a franba! ordibálta egy bölcs taxis ember egyszer.
Én megköszöntem, hogy oly dühösen az átjárón, véletlenül
nem ütött el, tehát jelként vettem s erre bánságföldre
vittem bajba mártott kiflim, amit majd megettem.

Vagyis utólag tudtam meg, egy jelentésbe álcázott
levélben {(iniciálé magamnak szántam)
majd továbbadtam fűnek, fának:}
hogy a baj ép oly kenhető, mint a vaj.
Egy szelet kenyérre mázolt bolti-szenvedélyt
minél többet húzod-nyúzod, akár nejlonba
csomagolhatod vagy celeb celofánba,
ha nem bontod ki előbb, fogyasztani lehetséges,
ám ott a veszély: gyomorfekély.

Szóval tejfölösleges ilyesmivel foglalkoztatni bárkit,
hinné az ember, na jó, hinné egy büdös taxis.
Ugyan szintetizált napjaink marginális megoldásait
másra kenni, nem vitás, hogy jó móka és praxis.
hol alhatsz rá párat, fetrenghetsz benne, s osztogatható
a romlott aludttej a polcon mind Tescóban a pofon,
de a levét még a végén, nem csak én iszom meg.

2018. február 13.

Az eltűnt madlene keresése


















„Az idő az embereket átalakítja,
de a róluk őrzött képünket nem.”

                                 Marcel Proust


Két kötetbe gyömöszölt történetklausztrofóbia,
hol a szerző születése óta ismerőse, rokona volt
korának legfontosabb szobraival, levelezett velük,
illetve a narancssárga naplementét nézték együtt.

És úgy hevert a napszárított időpárnán múltja,
ahogy szeretné, ahogy a világ egyes részeit
magával viheti, s ha úgy esik, kitépi vagy kidobja,
s a legfontosabb talán: a kronologikus limit.

Mert ki mondhatja meg reggel, mikor fogyasztható
a kukoricapehely, ki diktálhat délután alvóórát
ezután, őszerinte este lehet igazán csak szabad,
délben és ebéd előtt is jöhetne egy madlene falat.

Ugyan sok sütibe telhet az eltűnt idő keresése,
egy pireneusi tájképben: egy hegyről letekintő,
leleményes fiatalember, nemesfémből gyártott
lábosban keresi bölcsességét az öreglétben.