Reiyel fiai

csupasz nyaka ugyan sima, de a hátán nincs is Sátán, virágtetkó hízeleg, mesél róla: másnak e tribális tinta, egyszerű és talán triviális szimbolika. viszont  számára: egy spontán utazás, gyermekláncfű, szalmavirág, egy délutáni kávé, a zaj és csend keresése, pillanatok rongyos reggelein. Remember, Rebeka egy különös lány szólt a tetkó tájszólása, sokszor elmondta neki, de a tinta telepatikus képességeitől messze még a csaj, napszemüvegén hordja a nyarat magával.

Minden amiért nem óhajtunk fizetni, előbb-utóbb kifizetendő              [ Kelet-európai (filozófia)                                  adóhivatal ] Mert a vers az ingyen S. 1 , szubjektív nézőpontok, et cetera, és főképp miről a keresztény nyár 2 nem képes könyvet írni. a forma gyarapodó proformáján hízik a karma, már aki hisz benne, elhagyni érdemes, hisz nemes fémből gyártott gatyamadzagot, ha úgy kötünk, mint ebet a karóra, előbb-utóbb utolérnek hovatartozásaink. És menekül a második fogás, a nyafogás, de a nyifi-nyafi sose jó, utolér még mielőtt a desszerthez juthatna szád. Egy ezüsttárcán hozza át a kényelem, de az se jó, Ohne Zucker, ó keserves íze a reggeleknek, hol nikotin(ro)mániám szóra sem érdemes, és rückwertz hétvégékhez imádkozik a szabadság, a cukorbeteg. Tudják meg, ilyen körülmények között elég nehezen lehet írni, de nem a serény környezet a motívum, sem a nappalok vagy éjjelek, nem az Ópusztaszer, az ópiu

Avagy nem a motörhead-fejkötős csajoknak, aszfaltcicáknak vagy Pink Freud rajongóknak szól. (a másodiknak nem ajánlott) Kedves első feleségem, Társasága mai napig is jó, de ha maga, a társasággal együtt felköltözik Pestre, tudja meg, követni nem fogom. Erdélyi városok árnya leszek, S folyton ott bukkanok majd elő, ahol nem szárad a szó a számra. Ezt síkságon száraz borral nehezen lehet elviselni. Ott nem rejtőzködik minden sarkon esernyővel, a véletlen. S ha mégis összefutnánk a Kálmán téren, egy bizonyos és elég szépen restaurált ház kapujánál, higgye el, sofőröm egy balfasz ember. Nem is tudom hogy jött ez ide, szóval Többször is mondtam neki, ne álljon meg csak pár házzal arrébb, Váradon, ne irányítsa dilettáns délutánjait az alkohol, pláne, ha vezet. Kedves első feleségem. Mióta nem látom, arcát azóta látom: több kirakatban, párnámon vagy plafonon, reggelim pirítós-kenyér felületén is. Sok félnótás költő í

Vörös macskabundás nyár, sáppadt égitest les bennünket, mégis ki tudhatná mit dadog az éjszakával borozó csillagok, milyen talaj, mi ásvány, só őrizhetné titkaikat. Sejtelmes, de messziről látható mint két bolond a híd szélén. Fiatalok, ugrásra készen, s a fizikai jelenlét, a környék halvány kontúrja, hacsak egy pillanatra, megszünik vagy elillan. S az ugrásra várva, a két pára bizonytalanságát mossa el a nyári zápor, hogyan tovább: az utca egyre üresebb, a tömeg zöme is elpárolog, egy öregasszony virágstandja, kialudt lampionok, egy régi gyár a sarkon sem látható S a vidám szaltó egy külön dimenzió, hol a gyáva idő, elszalad, hol a reaalitás egy érthetetlen téboly-ének, kiszálni késő, nem szabad. Elveszni a képzelet tartományában ugyan ritka jó, de kulcsot hagy zsebében a történés lehetőségeinek három szempontja. Tőled függ, hogy zsebrevágod, eldobod vagy elejted egy olyan helyre, hol az éberész nem szüks