Reiyel fiai

avagy mikor egy filozófus egy geológust válasz feleségül Szükség van egy kiló humorra, talán sörre egy jó borra. Malomkerti vadászkastély nehogy kimaradjon, na meg egy sámán pincér ki szabad idejében profi asztalos. S mindig akad egy két léha ki maga alá issza az asztalt, hajrá Sziget, Máramaros. Jó időt teremtsen a fenti filmrendező, ne bukjon senki orra sem a násznagy sem a násznő. E helyt ehet ihat bárki bármit óhajt, kivétel: az előétel, vagy a menütől menekülő vegetáriánus plébános. A menyasszony meg Ady városából hozza majd a kultúrát a charme-ot. Szépsége sose fárad, hajrá Nagyvárad. Vadonatúj Donát úti lakbérmentes lakáskulcsot hordozzon zsebetek, s ha jő a viharmónia, a második valcer, sok jó pillanat legyen kabalátok, mint két jó barát egy kalap alatt.

(Ovidius távozik) Mint lábnyomokat a hullámok, úgy mossa el a szót az idő. És elfelejt a korszak, ahogy kedves arcod körvonalait hagyja el emlékezetem. Csak a tengerpart marad, hová minden reggel, ugyanazon a sziklán foglal helyet a látvány: olykor csíntalan, mint neveletlen kisgyerek, vagy sértődékeny kisasszony mint vihar mi szétzúz mindent, akár egy görög tragédiából kihagyott makrancos feleség. Fortuna favet fortibus, de mennyire tévedtem. Hisz messze van már Róma, s egy elvakított társadalom pillérein táncol a parázs . Ha valaha is visszatérnék, akkor sem látnám már őt soha, ahogy nedves homokba rajzolt betűket átkarolnak a hullámok, újra és újra. Tehát semmi sem enyém házam, családom, szavaim, mind tiétek. Kudarcot vallott bolond orátor mesél egy trák faluban, öregek és gyerekeknek. Barbár szellem a szabadság, minden cselekménye arra utal hogy nem egy helytől függ a megnyugvás, a beteljes...

             s ok pofon után egy              o rangután se tudná...              d ehogynem.              ö sszerakni              e  történeti kalácsot. Befor Easter kétszer? Reggeli helyet hozták be neki az órát, az embernek hülye találmányát, azóta mindent leszeretne mérni: magát, a kabátot a hátán, a hátát, a derekát, Rebekát illetve hát Rebeka derekát, a fejét a vállán, a vállalat fejét. A kabátot a vállfán.   Mérnek ezek látástól vakulásig   mindent ami létezik. Ezért lett városunk valahány lakosa mind  mérnök, vagy művész, informatematikusokról nem is beszélve. Ott várt rá a halva, az asztalon fekvő sok lom élve. Ki kellet jutnia, hogy valahová be menjen. Az ellomosítás a hibás. Irány az állomás, utána jött a piac magát...

( Metamorf katastrófák) Szarvat növeszt kint most a tél. Megszokott, és mégis meglepő hogy elűznék a furulyázó ördögök a kósza hó-szakának szakállát. Szenteste első napja után, elkergette a delet a délután. Lakónegyedemben masíroznak az ördögök, előttük pár mitikus szereplő: medve meg egy kápra, utána egy leprikan vagy Ludas Matyi, aki nyilván furulyásan és lúd nélkül fújta felhangon a „populáris” üsd meg Uram, nem anyám, nem apám cintányér, trombitang és dobszerenádot. Hát hogy is jöhetne az angyal ennyi tradicionális, regionális, qvázi házi és vadállat után, nyilván Luciferi manifesztáció közepette, ajándékokat osztani? Ó te atyaságos korpás ég! Minden szent és angyal, együtt kell túlkántáljanak medvét, ördögöt és kecskét, hogy csend és szentség uralja az eljövendő estét. Összeállt hát a karácsonyi csapat, jelszavuk „szeretett mindenek felett” (és alatt, csak azt itt épp nem szabad) Meghívták a Hóembert, a Télapót,...

Mit számít az ha magyarul káromol a türelem, ha saját bőröd alá férkőzik a nyelvtelenség. Bárcsak egy templom ministrásaként élhetném le életem hátralevő némafilmét, hiszen pénzt kéregetnék az igaz és aligazgató hívőktől, (mert alibim a fehér zubbony!?) Néha ott vagy ahol lenned kell, hol fent hol lent inog a változékonyság mozaikablakod felett, és te csak nézed. Bicegő verslábán botladozik Isten...gondolom, s mégis egy szál kopott kabátra vajra a megváltást. Tudod, sokszor magam alatt vágom a bitófát, mint te is, mint mindenki más aki a jóból ritkán talál eleget, azt az átlátszóan érezhető érzést, ahol megpihenni jó egy ünnepi ebéd után, ahol senki sem idegen, vendég. Foglalj hát helyet, mondok valamit: Te vagy a lányom, húgom, anyám, elfelejtett antihősöm rejtelme. Téged nem nyomnak el a késő esti beszélgetések, az elfecsérelt éjszakákba rajzolt nagyvárosi évek. Te vagy a jóság megkeresztelt igénye.