Reiyel fiai

laktózintoleranciás figyelmeztetés következik: ne edd meg! Tényleg ha tilos terméket szeretnél, egyét tofut, igyál szójatejet avagy igazi történet, egy merőkanálnyi bölcsesség, egy csipetnyi jóindulat, megelőzhetné a „ Minden Napra Egy Rossz Performansz” végjátékot, hol nem borítják rád a szekrényt, s talán nem idéznek fel minden szentet hétrét. Pl. Menj a franba! ordibálta egy bölcs taxis ember egyszer. Én megköszöntem, hogy oly dühösen az átjárón, véletlenül nem ütött el, tehát jelként vettem s erre bánságföldre vittem bajba mártott kiflim, amit majd megettem. Vagyis utólag tudtam meg, egy jelentésbe álcázott levélben {( iniciálé magamnak szántam ) majd továbbadtam fűnek, fának: } hogy a baj ép oly kenhető, mint a vaj. Egy szelet kenyérre mázolt bolti-szenvedélyt minél többet húzod-nyúzod, akár nejlonba csomagolhatod vagy celeb celofánba, ha nem bontod ki előbb, fogyasztani lehetséges, ám ott a veszély: gyomorfekély. Szóval te...

(ősziszöszipromószöveg) Amikor a realitás jön feléd, és főbe üt, úgy a színpadon, és futnál ki, felkapnád a télikabátod, barátnőd, munkatársad, macskád, kutyád, kimennél az előéletbe, megnéznéd a fákat, madarakat, kocsikat, embereket, úgy élőbe. Ahogy vagy és lenni szeretnél, mind most játsszák el szemed előtt szemtelenül. s ha esőcseppek, viharmónia vagy idegen turisták potyognak az utcán, nyelvtelen tehetetlenséggel haladsz el mellettük, lendülettel mész neki, vidáman a jövő hétnek és hiába koptatja cipőd a trotuár ne nézz hátra, kövesd a lökötteket, botladozz az ismeretlen utcák kétségeiben, s ha néha eltévedsz kérdezd meg a sarki boltban, hogy hol lehetne minél drágábban elfecsérelni életem. Talán ott, ott a sarki étterem! De a kasszás néni & alattvalói, mind egy kézi képernyőben keresik a dadaista megoldást: nyomj egy gombot, s kapsz egy választ, talán ott.

avagy mertopolon innen s túl Ha a vonatozásból eleged van utáni sláger nem tett eleget, hallgasd meg a haldokló biciklista panaszát, kinek a polgármesterség kirendelte a bringasávot, de ő ezt sosem láthatta, hiába van nála hátitáska. s ha ez nem tetszik, wunderbar, tessék kérem buszra szállni hol minden nap órabérre lehet naponta ülni, állni. Buszólamra lambadáznak az öregek, ilyenkor helyettük ülnek dalolva a fiatalok. Pofák sülnek szüntelen. Csak úgy nyekeregnek a kerekek, a lóerő vágtat, a helyi járgány jótevő koldusa csatangol most oda-vissza, jön a kanyar na. A kunyeráló- kunyhón-kívüli Jimi Hendrixszet nixszelik hat szólamban a buszlakók, túl az ajtón felszállnak a tahók. Hány-féle-képpen szokás kézzel lábbal s utólag verbálisan mondani az egyértelmű kontextusba helyező Nem-et, vax populi? Pár száz tarka levél dobja magát a busz alá leveled le nélküled leng a dallam lenruhában. Kézi téglalapot...

Kiorvosolta belőlem a tanulságot aznap a klerikus, a jótettnek ortodox gyógyítója, ki szerint mindenre adódik gyógyszer, még akkor is ha a páciens túl gazdag fantáziával rendelkezik, álmai vannak, analogikus gondolkodásmódja hibás avagy enyhén szimbolikus, mondhatnám megrázó magyarázataival rázta ki belőlem az emberiséget. De mit is jelent ez? Ember, emberként magunkra ölteni a világ könyörtelen jellemét. S ugyanazok a paradox hülyeségek, komor realitásból menekülő egyének, a mindennapi séma, a hosszú nyarak utáni hallgatás. Maga művész? Ismeretlen az ön gondolkodásmódja. Speciel diagnózist kap e különleges elme kitisztulására. Ide figyeljen, meggyógyíthatom ha úgy akarja, öntől függ az egész. Nézzen csak ki az ablakon. Mit lát? Embereket. Olyan lehet ön is, gondtalan gondolkodásra képtelen, idegen járókelő a több ezer közt. Úgy fog járni, ugye alig várja, ugye hajlandó a kezelésre. Nézze még kimenőt is kap, csak kapaszk...

avagy úti-metamorfózis Teveállomás, hol futni kell a púpos után, és minden négylábú jószágon maratonszám lóg három helyen, nehogy eltévessze az ember, hogy melyik állat után kell szaladni. Mert ha kidob a buszból a türelmetlenség, hol már THE BAKTER MAN is megunta az életét, elhagyván a bakteri premisszát, akkor észre kell venni a párhuzamosság komikus jelenlétét egy kulturális sivatag kellős közepén. Még csapdosó púpőstevén is hamarabb eljutni Kairóba mint Kisbács indusztriális könyörtelen körzetébe. Hisz Kafka már jó pár éve elérte a Kastélyt, megunta és hazament, Wolf is táncra perdült a világítótornyában, majd megunta és elröpült. Ady Endrét is már utolérte volna a szifilisz. Szürkébe öltöztetett apát lapátolt a Horeán 1 , s az utcán, egymásután feszes sorban álló autókaraván várta, hogy véget érjen a nyár. Mert megállt az idő és vele együtt a türelem ordibált momentán jobb oldalról bal-fülembe. A sztráda nem kímél meg senkit ...

(Septimus Omnibus Keresztrejtvénye) Végállomás irányában haladó szaggatott gondolatmaraton egy tömegszállító járgányon. Gyorsaságát hangsebességgel ordítják végig az utasok. Hol még a az adót beszedő bakter bácsi sem jár. Pedig itt nem a megérkezés számít hanem maga az út egyedi élménye. Embertelen Szeptemberben részesültem: Jött a munka, kubikméter kilószámra. Aki korán kel fel az..nem lel semmit, csak egy hosszú paraméter kocsi dugót, hol se parafa, se dugóhúzó, se üveggyöngyjáték az ablakon. Most már semmi más nem marad hátra, csak diákabrakom rejtvényében megírni az élet rejtélyeit. Septimus Quadratum. _ _ _ _ _ _ _ Az előtte lévő oldalon: zsenimanóírói készséggel beruházott mini-marxizmusokkal mézesített cikkek sokkolták az általában iskolában tanító kényszerelmek viszonyát az oktató – tanítvány idilli tané(r)v kezdem ényezéséről. Még kettőt hátra lapozva... Városszélén szélső jobbik aszfalt részén ugatott p...

Y: kedves X, hallott már az etikáról? X: nem Y, számomra az etika halott! Jon Jobson hirdetését olvasom: Odaadó olvasókat keresünk a következő keresztes háborúra! “Pénz jó Mindhalálig” lenne a kampány neve, ha lelked sokra vágyik, és standard oda-vissza dossziéban leng a Föld puskaporos szürke fátyla, szenny színű tintával beiktatott lelked várva várjuk mister!-1-2-3- őszinte, és „pofa be” tehetséggel rendelkező emberből embertelen, bevarrt szájú robotokat gyártunk szüntelen. Jukacsos zokniálmaid előbb dobd ki az ablakon, (ha Termo-Pán titkaiddal együtt hajítanád, ne felejtsd el, hogy mi minden vágyaid teljesítjük) kellékeid majd a céghez hozzáforrnak és feltűzött fejtelenséggel fonjunk be elvárásaid az Ipar standardjaihoz. Ahhoz, hogy évente 1x képes legyél Menyhért álruhában játszani a Királyt, ki ajándékkal kezében követi Hesus Christi felé irányuló csillagát. Hisz szent a cél, ha acél aka...

Exact(a)mentő vitte magával a világ minden fájdalmát vala, és vele haladt tovább a fehér kocsiban lévő festő/költő, ki költekezőfélben hagyta festménynek szánt vizuális máris versét. Avagy populáris elnevezése szerint: Instavers [i] (Reménytelen) Elégeti a következő Könyvégető Feszt-en. De a mentő nem vár! Hiába rúgta szájba a szavakat a szajha idő, hogy ott majd kinő egy szivárvány, egy rímcsákra, egy beszélő kő, a furcsa életeket mentőképes, part-time képeslapokat áruló szívtelen sofőr bácsi nem állt meg!Ó... így lett az ihletből zabhegyező órabérrel fizetett frusztrált Fruzsina, és akkor jött rá a festő/költő, hogy mentőben nem lenne szabad verseket írnia. [i] Nem engem illet a sz ó kitalálása, még jó hogy...   Hiszi a piszi szerü szöszi lánykáknak/fiukáknak  Ott a fészbükk (nem a neném) és meg lehet  egy szuszra  nézni/olvasni 

„Im the best, fuck the rest” Mircea Cărtărescu – Frumoasele Străine      Pont egy román kortársat kortyoltam, mikor észrevettem az író által aláhúzott abszurd mesterséges művészeti ágakat, melyet, természetes módon elutasított.  …................................................                     Még hogy művészet! Mi lett a mai emberekből? Üres lelkű hulla, becstelen marha? Használati utasítások, a szakadék fenekére vezető ösvény. Egy sablon és semmi perspektíva. Hová lett a zene, a festmények és kedvenc könyvünk mellyel olykor Kézbe fogván álmodtunk … Nincs már semmi, mely éltetne minket? Az út vége? …................................. C'est fini , schluss, basta! Ebből elég, mi vagyunk saját jövőnk, és nem 1 sorson tépett gépet fogok rábízni saját magamra.                  ...

(Hóhérhétfő toll analógia) hó te fűzfapoéta lehettél vón ' atléta s ha esik és nem létrán jön a hóeső az olvas ő is megtudja  hogy há ' borúlnak a felhők az a szó jó a kinemmondható melyel nem rágod szájba a közönséget bölcs ész lehettél volna Szeben-ben de az egyetemet lefújta a szerelem 1x ettem én, eszméletlen éhes voltam nem lehet így élni szegény legény mode-ban nem adományózont jukasztott ki az Zsé.r.t. K.f.t, S.r.l. de legalább büszkén, bárban fejreálva mondhatom: népem non stop tapogatom szomorológiából felsőfokon nagy kár mindenen elmélkednem pont most ilyen esős kedden

„ Maradjon Maradona bácsi mit kell mindég nyugatra menni azt hiszi netán ott szebb a Duna, vagy hogy kolbászból épített sportcsarnokkal van tele Argentína? Diego mio!” Szó sincs róla te csodaőzike te isten lábáról leszakadt Tina Turner, nékem e hely hímez temérdek tudatot, meg hát mujer...te vagy a meccsem te vagy a kapu, te vagy minden amit egy nyugdíjlabdával kitüntetett Don Quihote valaha is futbal VB-n álmodni nyerhet.

Görög kör (ελληνικά γύρος) 1. ένας Itt ülök Ikarosz szárnyán, fúj az új szellő, szellemi köldököm cenzurált vessző, szemöldököm összegabalyodik, s a kúrva vessző, ugyanúgy elhajlik. Füstöl az agybefőtt, lángol az értelem. Elröpült otthonról a fiatal naplemente, Ikarosz is égbe szállt, haja divatosan égnek állt, de szárnyát sajna a nap elolvasztotta, s a tenger fenekébe mélyült bele. Bárcsak apjára hallgatott volna. Daedalus ezermester mondogatta neki: „a vessző, anyád, nehogy megadják a jó Istenek hogy elkapjalak a nap közelében repdesni. Elolvad a viaszszárny, érted e te királylány?” 2. δυο Brekker kör, Mit keres itt a vessző? Tanakodó filozófusok szakállukat mérik egy teremben, benne olimpuszi köd, vessző meleg. A sarokban mélabús költők és egy esztéta. Arhi-merész orátor ül egy vessző széken, kezével fogja az asztalt, jobb oldalán Jolán védi amit tud és azt vallja „az illető ne...

(felháborodásom borul az asztalra,  lehetett volna társalgó, de mi haszna) Líra, epika, kultúra egybefőve. Vizuális művészet és sok más ár-folyamban tehetséges tömeg. Megsuttogom: kissebbségben nem szenvedek, csupán a kisebb énem önkritikától rettegő költő óvakodjon szépirodalmi portáloktól, (na meg a helyes sírás parnasszusá-toll) csak ha nem szadista és élvezettel, bájjal, kélyel elviseli, hogy mások is mernek (mind rendes emberek) hozzászólni. Van itt ám tarka zokni, krumplis nudli, minden ami szemnek, szájnak, élvezetes fülemüle, betűs leves, kedves emberformák menedék helye. Folytat ásót keresek, és mind oly művészi lélek alkatú madonn-Á-kat kiket nem félemlítek meg verslábamnak hosszúságával, kába képekkel, gondolkozni gombolkozó gazságommal. EJ Haj Oldal, és elhal, ha nem gondozzuk egymás álmait, elveszett barátságok köpenyeit ki más hordozza, ha nem ti, barátaim.