Reiyel fiai

                                                    Két nyárfa /Zwei Pappeln Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szelőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. Ich wäre nicht, wenn du nicht wärst, wenn du nicht an mich lehnst, du wärst nicht, wenn ich nicht wäre, wenn ich nicht an dir lehne. Du bist ein Teil von mir: du bist wie Salz i...

Langsam vergisst du das ich lebe Immer zwischen Sterblichkeit und Ideale Ewigkeit schwebe Langsam fallen alle Sterne Dein Haar wird Silberweis, doch Du weist, dass ich auf dich warten werde.

Nun... hier sind wir beide, langsam erkennen wir uns nicht. Tage fliesen im r hythmus der Herzen, aber die Kerzen sind schon lang ausgebrannt. Ist es unser Ziel die uns ständig weiter drängt, weiter brennt. Wirft unsere Träumen von dem Fenster hinaus. Gott schaft Menschen, Menschen.. schaffen Maschine, kalte, zerstörerische sachen der Gehirne. Doch ein Moment der Stille.... Schau mal  nur ein Augenblick hinaus, hörst du die Geräusche? Wie im Frühling die Regen flüsstert, und verzaubert alle traurige Gedanken Weist du es noch, Liebe?! Melancholie umarmt die Luft, genau wie nach dem Regen. Und pl ötzlich sind wir bevust, das es vorbei war, bevor wir je gewusst hätten. Und diese schwarze Papierbl ättern blieben nur zwischen unseren Staumauern. Hier waren wir beide aufgebastelt, in Wörter meiner Erinnerung.

Bertold Brecht              Az utókornak I. Tényleg, sötét időkben élek! Bolond az ártatlan szó. Egy sima homlok Intoleranciára mutat. A nevető Csak nevet, még nem vett tudomást Az iszonyatos hírről. Miféle idők ezek, hol Majdnem bűn egy fáról való beszélgetés Míg annyi gaztettet hallgatással körbezár! Ki ott nyugodtan megy át az utcán Valószínű hogy már nem is elérhető Bajtárasainak? Igaz: megkeresem még saját kenyerem De higgyétek el: ez csak egy véletlen. Semmi Amit tehetnék, nem jogosít ahhoz, hogy jóllakjak. Véletlenül vagyok megkímélve. (Elveszek, ha kifogy a szerencsém.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj annak hogy van mit! De hogy is tudnék enni és inni, ha éhezőktől szedem el az ételt, és Pohár vizem hiányolja a szomjazó. De mégis eszem és iszom. Szeretnék bölcs lenni. A régi könyvekben írja, mit is jelent a bölcs: Távol tartani önmagát a világ viszályaitól és e kevés ...

Hermann Hesse Ellendarab és kiegészítés Nem a mi feladatunk egymáshoz közeledni, oly keveset ahogyan Nap és Hold közelednek, vagy tenger és föld. A mi célunk, egymást felismerni és egymásban  azt látni , ami ő: a másiknak ellendarabja és kiegészítése. Gegenstück und Ergänzung Es ist nicht unsere Aufgabe einander näher zu kommen, so wenig wie Sonne und Mond zueinander kommen oder Meer und Land. Unser Ziel ist, einander zu erkennen und einer im anderen das zu sehen, was er ist: des anderen Gegenstück und Ergänzung.

(D er letzte Winter) Égesse ki minden belső álmom, simogassa szomjas torkát a vágy, legyen megkímélhetetlen lágy folyadék, méreg, ambrózia, ital. Ítélkezzék felebarát fölött, szájon szálljon ki kárdalokkal minden morális világhoz kötött fonal, majd egymás után vágja el őket a hétköznapi tendencia. Vonal vonatokat varázsol a szürreál, fehér és szürke színű lepedőket terít az utolsó tél. Pihenj álmodozó, gyűjtögetők ura, ma éjjel melegebb lesz, holnap udvari bolondként ébred a reggel, és elölről kezdődik az egész, míg, elesik az átjárón, fölkel, összeroskad, s az autó tovább száll... az autó tovább halad... --------------------- Elenged az öntudat, elhagy az utálat, s e vers végén, térdepelve, esedezve kiáltom: Mért vetted el helyem!?

Ezt ish megírta már egy english aki írt-ich Cluj Napoca via Bacovia Ó milord ólom lelkű nehéz ég húz le fele s az Olt nem olyan mint egykor volt. Félő félreértő színesztézia szürke verse jó féle szomorú de így van gyötör az Ex-ich-ten-szia

Rainer M. Rilke fordítás Ez az én ablakom. Imént ébredeztem, oly lágyan, azt hittem hogy lebegtem. Meddig érhetne az életem, és hol kezdődik az éjszaka? Azt vélhetném, minden olyan lenne mint átlátszó kristály bölcső a mélyben, és sötétben hallgatag szó. Megfoghatnám a csillagokat is bennem, oly nagynak tűnik a saját szívem, s azokat elengedném szabadnak, hisz én vagy szeretni tudnék, vagy gyűlölni képes idegen, melyet megnemírott sors ék tekint majd át az életen. Mi lehetnék ebbe a végtelenségben rakva, Illata akár egy mezőé, mely ide oda mozog, hívni és ugyanúgy ordítani azt, hogy egyvalaki meghallja, és elbukásom egy másik valaki igazolja. Die Liebende Das ist mein Fenster. Eben bin ich so sanft erwacht. Ich dachte, ich würde schweben. Bis wohin reicht mein Leben, und wo beginnt die Nacht? Ich könnte meinen, alles wäre noch Ich ringsum; durchsichtig wie eines Kristalles Tiefe, verdunkelt, s...