Reiyel fiai

I wander if I 'll ever see you again...             Kravitz lelketlen most a város, harmincegy lépés feléd kiábrándult érzés, százszorszép szavaim fölfedni annyi mint egyszer rád gondolni, mint egy könyvespolc, idegen és olvasatlan, látszatra rendezett, büszke de ha egyszer belenéznél kivennél egy könyvet poros első kiadásnak látszó antik szelleme összedőlne előtted. Kilátszik a sorból. Kihullt sárga lapjait fölvennéd, felismernéd, s csak te tudnád, fehér lapokat hordoz magába a megtisztulás. Kilenc kanyar, három kérdés, az egyetlen szó könnyűsége vigyen haza, vigyázzon rád.

Bilingual edition               march teaser Chaplin a díványon or (My Kaytown skyline) Álom, álom kényes álom lordul beszélnek a reggelek, létem siker, lelkem várrom s Chap-nek becéznek a némberek. Pedig Garbo vagy a Brando ők a jövő mozgóképei. Minden illat őket illet, minden babér nőket dönget. Fekete-fehérben, füstfátyólban patyol a potyaláz, az éjfelület, felülni kéne, felülni késő, de most már nemigen lehet. ifjú szatírIkon, szinte Novalis, Chaplin fekszik, lineárisan is, Sikerekről néma-álmot rendez. Csak a csend, a chaplini csitt tudja, hogy a profán -szakrális és fordítva, egy vászonbaszott, muszáj kurva olyan mint egy emó Némó, mint az élet, egyedi és látszatra durva. Mizantrópusi (Ung)Vár Által mennék én a Tiszán,                      nem ajánlom. Verstelen levesből ettem s a kanálra került betűk kényszerugrást követtek el megaszondták mindahányan, s hopp, beug

Fekete madár, a mennyei Istent köti össze az emberi világgal.                          koreai mítosz Egy könyvjelzőben találtam rá váratlanul, egy elhanyagolt kötet közepén. Megfordítottam, a hieroglifák között leskelődött a magyarázat. Persze nyomban ráismertem. Piros madzagra kötött, egyetlen keleti ereklyém egy bevont papírban s a rátűzött aranyozott medál, fekete körvonalakkal ábrázolt egy három lábú hollót.                      made in Korea Ez is ritka, de tisztán emlékszem: nyár volt, hőség hízelgett a szecesszió  városában. Ilyenkor szoktunk sétálni az árnyak útján a folyóparton, ekkor rügyeztek az almafák, a bazilika menti magnóliák s ilyenkor találom meg minden évben, akaratom, te benned, majd önmagamban. mint ez a bejegyzés egy familiáris tárgyról egy régi könyv közepén, hol ismert történeteinket nem választja el az ismeretlen, hol győztesként mutatja magát az idő, hát legyen, én vesztesként

Proforma Sportszaladás, sportszelet ennél izmosabban nem lehet eltűrni az életet, szóltam neki, jött a számla, kaptam is egy felet. Epigram(ma) Az asztalnál pár irodalmár diskurál, a téglaforma asztalfeje osztogatja lejeit mire én már odaértem, ülőfélben kaptam el úgy rossz-cipőben, a kor szakosodott szeleit. Urbán is a verbális nyelv hanyatlik, Jött egy létrán, esett is. Likőr(te) bolond likból bolond kör te pláne, pont, ha palackozzák. Kubizmus Nem lehet tudni melyik testrészén vágta főbe a korszakot. Kremzli Laikusabb hasábokat vonszolt maga után kezében a pemzli, csak az öreg zsidó festő tudta volna elmondani: kezében egy kremzli. Vallomás ó úgy szeretem szerte ágazó szemeid. s hogy sokszor fütyülsz a világra, vasakarattal tatarozod napjaid acélszívvel tűröd terheid. folyton sietsz, sosem késel csak megváratta-tsz mindenkit, minden város állomásod és senkid. Elbasz

(1954.09.15 – 2012.10. 25 ) Nem leszek szubjektív, hogyan is lehetnék, amikor egy családtagról kell pár szót írjak. Nevét mindig összetévesztették az Esti sóder műsorvezetőjével. Csak az a pár olvasója tudta, hogy neve, a máramarosszigeti magyar kultúrához fűződik, verseihez illetve műfordításaihoz. Gyerek voltam, olyan tizenéves suhanc amikor Fábri Sándor írásai először kezembe akadtak. A poros, könyvekkel teli szobájára emlékszem, az ablak melletti íróasztalára, az asztalon elhelyezett fekete írógépére, a kreatív másnaposság bűzére. Humoros, pársoros epigramái mai napig is megmaradtak bennem, amit most mint felnőtt abszolút másképp tudok felfogni. Kétértelmű, egzisztenciális kérdésekkel foglalkozó szövegeit álcázta utóbbi verseiben a humor, hol a jókedv, megemészti az ember mindennapi nehézségeit. Egyike azoknak a nagyvilággal mit sem törődő perszónájának, aki egész földi ittlétét írással, olvasással, hegymászással s persze a néhai szigeti kocsmák látogatásával töltötte.

(ősziszöszipromószöveg) Amikor a realitás jön feléd, és főbe üt, úgy a színpadon, és futnál ki, felkapnád a télikabátod, barátnőd, munkatársad, macskád, kutyád, kimennél az előéletbe, megnéznéd a fákat, madarakat, kocsikat, embereket, úgy élőbe. Ahogy vagy és lenni szeretnél, mind most játsszák el szemed előtt szemtelenül. s ha esőcseppek, viharmónia vagy idegen turisták potyognak az utcán, nyelvtelen tehetetlenséggel haladsz el mellettük, lendülettel mész neki, vidáman a jövő hétnek és hiába koptatja cipőd a trotuár ne nézz hátra, kövesd a lökötteket, botladozz az ismeretlen utcák kétségeiben, s ha néha eltévedsz kérdezd meg a sarki boltban, hogy hol lehetne minél drágábban elfecsérelni életem. Talán ott, ott a sarki étterem! De a kasszás néni & alattvalói, mind egy kézi képernyőben keresik a dadaista megoldást: nyomj egy gombot, s kapsz egy választ, talán ott.