Reiyel fiai

Heten mint(a) * Fent voltunk már, legalábbis gondolatomban, mert ki tudta von ' lihegés közben elkapni a levegőt és közben megmagyarázni neki , hogy most csak a pár századik méternél lehetünk, s még nem taposhatjuk az édeni étert. Lépéseink egyre nehezebbek lettek, még ha az elején pajkosan ugráltam is fel-le a dombon, a meredekebb részeken teljesen lemaradtam, pár klikk egy okoskodó telefonnal, majd tovább. Olykor hátranézem a völgyben folytonosan méretet csökkentő kis falura. Már a nevét sem tudom, elmosódott a tájban. Útközben egy harmadik lábra akadtam, és segítségével önmagam testsúlyát kiegészítvén másztam tovább a masszív Mehmetet. Gyerekkoromban szokás volt egy mogyoróbotot egy bokorból levágni. Mindenkinek megvolt a saját mintája, kutyák közelében el kellet dugni, legrosszabb esetbe a bozótba ejteni. Ne legyen száraz de túl nedves se. Hazáig csupasszá szoktuk a szerencsétlen botot faragni, x vagy plusz formákat vésni bele, majd kaszáltuk a

Ha a hegy nem megy Matuzsálemhez, Matuzsálem megy a hegyhez. Földet, sziklát, havat taposó, tavakat kerülgető kényszer-öröm-mars a fellegekbe és onnan is túl(Krisztus és a Bálint, Valentin és Drágobeteg szüli-név-napja után valamikor a nem is olyan közeli múlt peremén.) Útmutató beszámolás arról, hogy sokszor nem tudjuk hogy merre, de a tájékozódás érvényesülése sok mindent mond el egy emberről. Akaratáról, kitartásáról és minden -ól-al végződő szópecsenye, hol sokszor a kijárat pont előttünk mutogatja zöld tábláit és ha nem vagyunk pont önzők, mérgesek vagy színvakok, talán észre is vesszük őket. Olyan szemtelen is szokott lenni az út hogy néha bele is botlunk és bocsánatos szavakkal kérünk elnézést....a járdától, mikor pont nincs senki a környéket felavatni. Felállunk és követjük a kikövezett sétányköveket. (Kivétel, Marasti meg a Monostor lakónegyed ahol még nyáron is fel lehet fedezni a szürkének az ötvenegy árnyalatát) Bemelegítő * Oda akartunk eljutni

Ugye vannak még boszorkányok, borkánba tárolt kék szeme a nyárnak, hiszen nem minden ráció vagy mágia, viszont van közötte némi értelem, melynek néha érdemes kitisztulnia.

Fogadj el, ahogyan mások is elfogadják bűnbe mázolt, tökéletlen testüket. Szörnyeim hátrahagyom, egyedül is boldogulnak. Hiszen te jobban ismersz. Veled többet érnek a fehérbe borított évszakok, Ma már nem zavarnak kőből faragott szobrai a múltnak, tudod... ma már szabad vagyok.