Reiyel fiai

Ó árnyékformák jönnek, mennek, kora reggeltől sül tekintetük az aszfaltra, lefáradt arcuk, mint felfedezhető profilképekből összeállt önéletrajz. Feltételezhető ugyan, hogy iránytű helyet egy karóra diktálja precíz lépteik, és ritka jelenség az észrevehető mennyezet, hacsak egy mentő áll meg a parkolóban és a szembeni irodából kivitt munkaerő, az újabb áldozat, majd felmerül benned a kérdés, hogy ki lesz a következő?

vagyis individuális mítoszaink önarcképe Eszünk ágában sincs feldobni a patkót. Még nem láttunk, tapasztaltunk eleget, kicsiny világunk egyéni ékszerdobozaiban. Ha az álom elvész, marad a cél ha a cél elvész, magunkra maradunk, akár a falkából kitessékelt állat. Az irány illúziója, valamint a hiány, a szeretet és a kiábrándulás kirándulása, a megnyugvás és a remény tüneménye, individuális mítoszaink önarcképében. Frakktalan pingvin Csupán az evolúció létráján egyre magasabb pozíciókra pályáznak szüntelen, hívében a természeti centrifuga jelenségének, miszerint minden ciklikus esemény megismételteti önmagát, na hát. Ezért úsznak egy helyről a másikra, Szárnyas madár társaikat keresik folyton, repülnének ők, de mivel. Jelszavuk: éljen a jégkorszak! Apró gombócai a társadalomnak, humorral olvasztják fel a jeget, és mindennapjaink hasztalan feszültségeit. Nem zavarja ha a kamera, csőrétől pár centire filmezi őt. Mindenre...

„ Nem minden virágnevű nő boszorkány, és nem minden boszorkány virágnevű...”                                            György Attila a szerző előre is kijelenti hogy nem felelős, az esetleg előkelő hölgyek magasan hordott, hegyes orruk és cipellőjük viseletéért. Nem soviniszta, boszorkányhajcsár, se nem varázsló, mágus, lelkipásztor vagy inkvizítor. I. Közép-korabeli mitikus lényei a Földnek, legalábbis tulajdonuk a világ, pláne fiatalon. Igen sokan foglalkoznak fiatalságuk megőrzésével. Elixírekkel és egyéb kenőcsökkel tartósítják szépségüket, így simítják ki az idő által kiszámított éveknek ráncait. Minden lélegzetvétel őket idealizálja. Hiányukban folytonos ólomnehéz érzés követi a hiú férfiút, mint egy öleb a gazdáját. Leláncolásunk közepette szöknénk minden irányba, szabadon, hegyen-völgyön át, bármerre saját felszabadulásunk ...