Egy deci honvágy
Ezer méter fölött, döcögött a honvágy. A Királyhágó kutyagumi, 1 lökött kölökkel tudnám csak érces bérceimhez összehasonlítani. Márványcsúcs duzzog a távolban. Nézem én, szinte orrom előtt van, közeledek hozzá, négy kerékkel úszunk félnapot a sárban, apropó. Hóra nem talált már völgylakó Nap pergelte hegylábát lógatja a tavasz, de a balfasz nem hord órát ilyentájt a magasban, s a fák a bokrok, a lusta lombok, lekésték az évszak- expresszt. Konok okok folytán: kirügyezni nem akarnak, fütyülnek a világra. Ágra szállt a kényelem e télen, s én kérve kérdem kedves madárfiókák, hányszor tojjátok le nyárig kopár tenyerem. Máma lám a dombtető, kurjong meg hát suttog is. Ezüsthajú keresztapja meg se moccan, szenilis. Mert ha moccan annak vége gondozott haját nyesi le szél, és dombra dobja, szerteszórja, vagy völgyvidékre szerteszét. Lassan ébred, minden estek égiteste, Az ember, plusz