Reiyel fiai

Tiszta szívedből őrjöngő Este, vadállatod tükrében Látszó szilánkok a földön: Itt fetreng a múltad sikolya. Hold alatt menekül egy arc, Olvad a mélyben, zokog, Lásd, itt más világot érint Dübörgő dallamával a hold.

Egy asztal, sört szopogató inger, Mellyel az élet élvezetét tapogatod Várod, szeretnéd de...nem jön el Az a rózsaszínű pillanat, ahol Úgy látod magad ahogy kell. Sötétség kapuin mászkált angyalok Juttatnak el egy olyan helyre, ahol Még a  madár sem jár, üres utca Beton, egyetlen fa, oszlopok. Ébredésed megváltója te leszel Nem tudván hol és merre jártál Csupán egy gyűrött papírod Lesz majd saját mement ód.

           Üdvözlök mindenkit saját blogomon. Ha már ide pottyantam illedelmes lenne bemutatkoznom: Gotha Róbert Milán az én becsületes nevem, kicsit elegánsabb mint a C-vel kezdődő családi név (Cotha), melyet a kommunista párt elírt már egy fél évszázaddal ezelőtt. Románúl még hangzik valahogy de magyarúl fonetikusan zavaró egy név. No, de nem a családnévvel szeretnélek titeket elkápráztatóan untatni, hanem saját alkotásaimmal, ugyanis írogatok már pár éve, és jelenleg Kolozsváron tevékenykedem mint pénzköltő. Több erdélyi városban találtam otthonom, a legfontosabb talán Nagyvárad lenne, hisz ott töltöttem számtalan szép évet. Hát hogy ne szeressem Ady városát, a sétálóutcák, a Körös menti központ, a régi barokk és szecessziós épületek, éjjel kivilágított csodák, lelkem chansona, múzsám otthona. Pandemonium illetve Pokoli Lárma jutott hirtelen eszembe, amikor nekikezdtem ennek a blog-jobnak.Publikáltam már több helyen, és már lassan összegyűlt egy kötetnyi anyag. Most itt az