Anna

(érzelmekkel gazdag figyelmezés

következik: ide figyelj, rég nem írtam ilyet)

mégis mért? kérdezhetné akárki

modern irodalmat mellőző pátoszkanyar

e névtől nem szabadulhat hipszter

álruhába rejtett bakszakállos gyerek,

a szőke nyarak kalászköltője

se futhat fürtjeitől messze.

nélküle nem lélegezhet asztmás természet,

egy gondolatától monokróm falak törnek szét.

Neve miatt tán felborult pár dinasztia,

vagy saját elképzeléseknek magas polca.

Személye szükséges délibáb

néhány szóval kár lenne eldadogni,

mit saját magára bízhatna a véletlen,

a főtéri összefutások sanda sanszai.

Versemnek nem említett szereplője

lettem, megtörtént, de nem bánom:

mondja ő, teremtsen bárdot Osszián

-szerű pátoszt, felőlem hazudhat,

úgy is elhiszem minden szavát,

felőlem táncolhat idegeimmel Skócián.

Hisz nem látok, hallok én már mást az úton,

csak őt, őt, ahogy lábán hordja magával

jelenlétem, értékeim nagyítóval sokszorozza.

S a divatlapokból kitépett Szép Heléné

elbújhat egy fal mögé.

nevének egyszerű kabalája

magával visz, akár egy izgalmas történet,

az irányt nem tudhatom, nem egy egyenes

autósáv, nem a bizonytalanság zárdája.

Egy többször újraírt, logikátlan epikában,

ugyan sokan belehaltak, de írásába soha.