Reiyel fiai

(Transzcendens dialógus) Egy mesebeli helyen, két világ közti hegyen, két folyó Szigetén, két költő beszélget. Ezt most nem én mondom idézetben, hanem ő, a nagy Fábri, móka szónak mokahontárs mestere, kérem ne tessék az esti sóder névrokonnal véletlenül összetéveszteni. „Azon tűnődöm mostanában,  hogy ott túl a versen  egy más világ van,  s míg én itten csak körmölök,  magukba nyelnek kis,  vidám börtönök.  Hamvadó cigarettavég:  fogunk e verset írni még?” Bizony barátom, fogunk még, de te azt már csak sejtheted, hisz  bepottyantál nem is rég, a túlvilág transzcendens füstbe ment mennyországába. Ott, hol verseid tovább írod, és ha pár nap, évtized múlva, már úgy érzed hogy nem bírod szó nélkül hagyni e halandó újoncot, súgd meg nekem, és tovább szaporítom a szavak elrejtett beszédét, azokat a versen kívüli agyatekert képeket, melyeket sosem kedveltél. Na mit mondsz? „Legyen rövidebb, ritmikus, nem kell túl...

Nos kedves olvasó, mint ahogy minden művész, mindenki kezdi valahol. Ezekkel a gyerek versekkel nem magam alatt akarom vágni a fát, hanem olyan emberkéket szeretnék buzdítani akik pályafutásuk elején tartanak és szeretik a lírát olvasni, elemezni, írni. Minden ami foglalkoztat minket legyen az hobbi vagy akár egy szenvedélyes passió elkezdődik valahol. Élünk, írunk és fejlődünk. Egy hosszú folyamat mely a kútúrember számára sosem ér véget. Fogadjátok szeretettel gyerkőc verseimet :) 5 éves koromban megkérdezték tőlem, hogy mi akarok lenni amikor nagy leszek és én azt válaszoltam hogy költő. 6 és 7 évesen írtam első versemet emlékezetből leírom nektek: Részlet volt egyszer egy majom úgy hívták hogy Balon ….......................... majom fején sárkány mászik a fején meg dudorászik Hát ez nagyon de nagyon régi azt hiszem a napsugárban is volt publikálva. Valamikor elsős koromban írtam 1992 körül, nem változtattam rajta semmit mert csak rontanék ezen a szelí...

Egy Szigeti hegylakóként születtem. A hegyről megszöktem mert kurva hideg volt ott és akár egy nomád (na jó nem nomád mert nem volt lovam) több erdélyi városban kerestem helyem, kenyerem. Mivel helyem hegyem nékül nem elfogadható, Kolozsváros bennszülöttTV váltam. Néha papír/számitógép esik a kezem alá és irogatok/pötyögtetek. Ritkán rajzolok de az már nem menő manapság, vagy az is lehet hogy kinőttem a szemét szén firkálását. Mostanában szavakkal festek. Többen mondták hogy egy korábbi évszázadban kellet volna születnem hiszen kedvelem a Poe-Rilke-Ady hármast. (a negyedik testőr ide most nem illik, de mivel hogy e csodás országban fizetek lakbért érdemes Bacoviat is halkan megemlítenem)  Mind a három gondolom ismert költő, más nyelven beszélnek de alkotásaikban ugyanazok a problémák, szimbólumok, komor hangulat tűnik fel. Nem szeretném a kedvenc Angol romantikusaimat Shelley, Keats, Blake és Byront kihagyni mert ők valóban tudták fűzni a szebb nemet még ha sokszor nemet is k...