Reiyel fiai

Ne sürgesd a fecskét hamarabb vándorolni, neki mindig két otthona lesz. Legyen nyugalom házában, keresse meg eledelét és mikor jól lakott, felkészülten vigye két szárnya alatt a világot. Nem csak délre megy majd, hiszen észak az új dél, sokat talán nem is ülhet. Úton útfélén fonja álmait, az esőt kerüli, meleg levelek közt enyhíti fáradt testét, s mikor majd eljő a dér, tovább halad. Külső faladon, fecskeház marad csak, melyet néha szétzúznak a verebek, de tudni fogod, hogy az ő kuckója ahová minden tavasszal visszaszáll, azt ugyanott leled meg.

Rég nem látott barátom ül az Isten szekerén, s én csak nézem saját példaképem. Ne dícsérd versem, ha majd a fák kirügyeznek és én pont ott leszek ahol kell, eljön majd az én időm, de addig is... Ne haragudj rám, csak saját magadra lehetsz mérges, néha a világra. Igazságtalanságok kárdalára. Ne legyél boldogtalan, hiszen sok orvosság van, de a legjobb a nyugalom... mely benned éled ember.

(toronyóra láncostul) Hogy a Föld kerek és karperec perc minden pillanat. Pár nap, pár óra vagy maga a végtelen, melyet hegyen völgyön együtt töltöttünk. És hogy valójában kék ég alatt, szél püföli hajam a toronyórán hol poros betűk, számok váltakoznak ebbe az időmértékes méricskélőn, s nekem csak neved jut eszembe, melyet az Istenért sem vagyok képes kivenni zavarmentes kobakomból. Baj lenne ez? Á dehogy...hagyom hogy vigyen a szél magával. Szárnyat növeszteni nem újdonság, ahhoz hogy újból repüljünk a mába, kicsit olyan mint a biciklizés... felejthetetlen. Látástól vakolásig fogom építeni majd saját házam, és nem oly téglákkal falazom be ahogyan épp a szomszéd mondja. Megtanulod te is, hiszek benned. Megembereljen a jelen, új vizeken jár pár plasztik pohár, és ahelyett hogy lemerülne, a pohár tiszta vízzel lesz félig tele... A többi levegő, füst, árnyék.

Ne hidd el másnak hogy nem lehet! Teheted időd a legmagasabb polcra, kirakhatsz száz régi vagy új luxus- tárgyat a falra, vagy akár nyakadba, de legvégül mind ez jelentéktelen. Hisz egy lány mosolya, egy édes szó, mellyel örömet okozhatsz neki, vagy az utcán fejet hajtó embernek, többet ér a világnál. A kék bolygót is bepakolhatod, magaddal viheted akárhová, mert kicsi e Föld, és túl kevés ez a pillanat mely nekünk adatik. Valahol egy lány vár rád, valahol egy egy gyerek felnevet, és csak akkor tudod ha megérkeztél, hogy jó helyen jársz.

I. Nem hiszek a halálban, ugyanúgy ahogy mások sem hisznek az életben. Tudják, ott lappang valami legbelül, és az ablakhoz vezető út nehézkes léptei fékezik lábuk. Begyökerezett álmuk valahol. Ó te csak tudhatod, ez nem cél, nem egy betervezett dátum naptárodban, melyet kedved szerint megváltozhatsz. ---------------------- Természetes kell legyen az egész: nevezd akárminek. Nézheted egy feladatnak, vagy akár útitervnek ami téged jobban jellemez... Mások csak filozofálni fognak arról amit ők nem tettek meg saját magukért. II. Ki véli tudni ezeket a dolgokat ha nem más mint aki élt és halt is. Mind a kettőhöz kell érteni, de hát ehhez nincsen szakértő, vagy egy használati utasítás, vagy egy díszruhás szorgos szolga aki az ő ígéretét hirdeti éjjel nappal, egy aranyozott épületben. Magánszakállra kell felvenni a világot, majd köpenyét, mellyel megóv gyermeket és anyát. Fogvacogtatva kell küzdeni ig

Fent a hegyen, nem is messze csak úgy pár ezer kilométerre, Izsák szalmát kunyerál szamarától. Gondolta szent ember lesz, mert kapott egy könyvet, mely pont belefért erszényébe, s milyen okos lesz tőle?! Megveri a szamarát, sakkban, majd a bankban fogja befektetni a szalmát...vagy szénát?

(Mese habbal) Március elején beköszöntött a nap a hideg szívű emberek lelkébe. Egy kerek asztalnál pár nemes ember tanakodik. Bánffy, Fuchs, Toth és jó magam helyet foglaltunk a fából faragott székekre. Na most mi legyen? - kérdi az asztal feje Nem tudom, megyünk vadászni – szólt a rókahajú Még ne menjünk, a hold most nem áll a helyén, várjunk még egy kicsit – szóltam. Mit annyit várni? - kérdi mind a három egyszerre. Most még nincs közel a vörös csillag, most a legfényesebb csillag van az égen, régen úgy mondták hogy esthajnalcsillag, manapság úgy ismerik hogy Vénusz – mondtam határozottan. Mind hárman vakargatták a fejüket, nem igen érthették miről beszél ez a szeleburdi írnok. Végül elhatároztuk hogy nem megyünk sehová, ugyanis a fénybe mártott éj a szerelem éve.