Nyári irány
Most felemészt a hőség, minden sejted serceg, menni kéne, de hová, azt csak ő tudja, az iránynak pimasz, szókalauza. El innen, míg nyelvemre szárad a fekete tinta, s mondanivalóm üres lesz akár nyáron a város. El innen, míg elfásulnak ösztöneim, míg helyet foglal helyettem a kényelem, a repetitív éjszakák monoton animációi. Ugyan elfogadható, elviselhető talán e megszokott színjáték De nem a helyszín változásának hiánya lüktet bennem, hanem szükséges irányunk folytonos felfedezései. Egy át/hátverés néha az idő részéről. Nyisd ki szemed, jó úton jársz barátom, ugyanis valahány tévedésnek belátása maga a visszaút. Kiszemlélése a munkád, elfogadása a kezdet, s az iránynak hiánya elhagy mint egy volt szerető, ki benned kereste saját útját. Helyettem él most a város, elfogadta rossz és jó szokásaim, egyaránt, megfogta a szót, érzések és élményekkel ruházta fel őket, hogy egy jöttment embe