Reiyel fiai

Fekete ló * Ne add fel a hegyet, ha már rajta vagy! Amikor azt hinnéd, hogy véged és nincs már visszaút, legyél szíves pillantást vetni a jelenlét egyedi mozgóképébe, hiszen nincs itt világ vége, csupán a hegynek van csúcsa. Tehát az előző kereszteshadjárat és jaj-mászás főszereplője észre sem vette, hogy feje fölött már nincsenek meredek dombok, na meg a vízen sem kell járni már. Megérkeztek oda, ahol embertelenül csodálatos látványokkal gazdagítja az anyaföld fiait és néhány lányát. Persze a Madonnák már rég megelőzték a csibészeket. Ott voltak már elől, a hegyeknek úrnői és Előd. Kövesd a köveket, ugráld át a szemtelen patakok csobogását, és azoknak a jóembereknek legyél mindig az árnya, akik utánad ordibálják hogy, gyere már! Tehát valóban különleges látvány terült elém, mikor a csúcsra értünk. Sziklák alatt, havas vidék bámulta a tiszta eget a távolban. Fehér dunyháknak látszó óriások feküdtek körbe mindenütt. Ha már számukra szabad volt az ilye...

Heten mint(a) * Fent voltunk már, legalábbis gondolatomban, mert ki tudta von ' lihegés közben elkapni a levegőt és közben megmagyarázni neki , hogy most csak a pár századik méternél lehetünk, s még nem taposhatjuk az édeni étert. Lépéseink egyre nehezebbek lettek, még ha az elején pajkosan ugráltam is fel-le a dombon, a meredekebb részeken teljesen lemaradtam, pár klikk egy okoskodó telefonnal, majd tovább. Olykor hátranézem a völgyben folytonosan méretet csökkentő kis falura. Már a nevét sem tudom, elmosódott a tájban. Útközben egy harmadik lábra akadtam, és segítségével önmagam testsúlyát kiegészítvén másztam tovább a masszív Mehmetet. Gyerekkoromban szokás volt egy mogyoróbotot egy bokorból levágni. Mindenkinek megvolt a saját mintája, kutyák közelében el kellet dugni, legrosszabb esetbe a bozótba ejteni. Ne legyen száraz de túl nedves se. Hazáig csupasszá szoktuk a szerencsétlen botot faragni, x vagy plusz formákat vésni bele, majd kaszáltuk a ...

Ha a hegy nem megy Matuzsálemhez, Matuzsálem megy a hegyhez. Földet, sziklát, havat taposó, tavakat kerülgető kényszer-öröm-mars a fellegekbe és onnan is túl(Krisztus és a Bálint, Valentin és Drágobeteg szüli-név-napja után valamikor a nem is olyan közeli múlt peremén.) Útmutató beszámolás arról, hogy sokszor nem tudjuk hogy merre, de a tájékozódás érvényesülése sok mindent mond el egy emberről. Akaratáról, kitartásáról és minden -ól-al végződő szópecsenye, hol sokszor a kijárat pont előttünk mutogatja zöld tábláit és ha nem vagyunk pont önzők, mérgesek vagy színvakok, talán észre is vesszük őket. Olyan szemtelen is szokott lenni az út hogy néha bele is botlunk és bocsánatos szavakkal kérünk elnézést....a járdától, mikor pont nincs senki a környéket felavatni. Felállunk és követjük a kikövezett sétányköveket. (Kivétel, Marasti meg a Monostor lakónegyed ahol még nyáron is fel lehet fedezni a szürkének az ötvenegy árnyalatát) Bemelegítő * Oda akartunk eljutni...

Az elrejtett motívum ** Vagyis hibatárskereső egy Multi-Nacionális hivatáskutatást gyakorló kereskedelmi bolt boltozott épülete előtt. A felfedezhetetlen misztérium, avagy honnan és hogyan került a fűző mindennek az útjába. A tűzoltók megállapították hogy a Professzor pont rossz lépcsőházban járkált amikor felégett a háza. Ugyanis a Pláza menti Bungalószerű épületszerkezetben nem is akármilyen bajuszt hordó akadémikus járhat. Mert akinek nincsen pofaszőre, Einstein elmélete szerint rútnak és ostoba bunkónak ítélne Szőr Iszák Nyúton. Kivétel a körbajusz, vagy a körszakáll, de ez mind relatív, tehát tudja a halál. De még milyen jól, hiszen mindenhol ott leskelődik a pimasz. Az utolsó grimasz az egyik legkedveltebb játéka. Az orosz rulett and co. egy gyerekjátéknak minősíthető időpazarlás. Na de térjünk a faktumokra. A tél kimeszelte a várost. Az utcák üresen feküdtek egy decemberi (este fagyás, reggel mikor hogy, délelőtt és után, tűr...

Cedrus Professzor fűzője (lépcsőházi kvázi happenning) * Herr Dr. Prof. Ludwig Cedrus a panasz-ólba került az évadóvevő óra hivatalos megnyitása után. Mariska néni fentről fenyeget, cinikus szomszédharcai miatt arcára fonnyadtak az esztendők. Ilyenkor ha az agytekercsek csillagok háborúját vetítenek előtte, az aktatáskából merített panadol sem segíthet. Das Lift A lift ajtaja előtt egy C.dula volt kirakva: Talpra lakónegyed, vessző előtt ordibálójel. Ha kegyed jelentkezni szeretne a következő lakosztályon megszervezett lakósztrájkra, titkos megbeszélés lesz negyed hatkor megtartva, tudják hol: Felülírás A STRIKE@ÓL BIZOTTSÁG                               Alulírás A LIFT NEM MŰKÖDIK! Pé Eszz (minden béjelenkezett résztvevőnek ingyen kölcsönzünk egy Helytelenírás nyelvtankönyvet, fűzőt, zoknit, fehér inget, +egyebeket... pont. A többi már csak ...

                                                                                    2014 September N. Chr.                                                                                     Himmelbergen                                         Sehr geehrter Herr Werther Mondták páran (köztük az a pimasz Shakespeare is) hogy előbb utóbb visszakapom azt amit saját szereplőimmel elkövettem. Schiller is mondogatta egykor „hagyd ezt a fiatal fragmentumot...

                                        Herr Goethe             Nem csak ön tudja kinyírni a főszereplőjét, tudni illik én is egy érzékeny egyéniség vagyok. És ha már maga megcsinálta a könyvbeli avatárom szenvedéseit, ugyanakkor hideg vérrel vetett véget az életemnek néhány tollfirkálással, mért ne tudnám én is megcsinálni min azt amit ön elkövettet, de pont fordítva.  Lepuffantott egy nő miatt? Hát megérte? - kérdem én...tudom hogy a romantikának az egyik képviselője kéne legyek, de hát uram...túl sok e-féle művészi lélek csinált ilyen csínytettet az utolsó két évszázadban. Hála a jó Gott-nak hogy vettem a fáradtságot és tovább írtam a történetem, ugyanis a halál nem a világ, még sakkoztam is vele. Igazán jópofa fickó, ha megismeri kicsit az ember, nem kell előítéletes lenni. Pimasz az a Faust is, aki mindig a stra...

(avagy a fanatizompacsirták tetőfoka) Műfajilag be nem határolható cécó ajánlat szavak szóról szóra szaporodnak, nem szabad! szóról nem szaporodnak szavak, szóra szabad? szabad szóról szavak szaporodnak, nem szóra. I/II KÉK RÉSZBEN Mivel hogy közel áll a másik kommunista ünnepély és mindenkinek 1 szabadnap a jussa, meg a nyár kezdete, dolgok, fantázia, tengerpart, vagy hegy, vagy mit is tudom én hogy ki milyen mode-ban szeretne asszimilálódni a természettel. Mesélni fogok az előző e -féle >> hasam tele boldog vagyok, ittam sört és majd lefagyok<< fesztiválról. ( karnevállakon hordott zászlók a téren és három alapszínben kiöltözik a város, és három alpinista). Na nem nehéz kitalálni melyik elsejéről mesélek. Megkértem valakit, hogy magyarázza meg ezt a mai társadalmi fenomént. Először ő kellet kimenjen megfigyelni a fesztet, aztán egy feszt én mentem sodródni az árfolyamban úszó tömeggel. A végén meg má ' magyarázkodtunk egy sör, é...

(Mese habbal) Március elején beköszöntött a nap a hideg szívű emberek lelkébe. Egy kerek asztalnál pár nemes ember tanakodik. Bánffy, Fuchs, Toth és jó magam helyet foglaltunk a fából faragott székekre. Na most mi legyen? - kérdi az asztal feje Nem tudom, megyünk vadászni – szólt a rókahajú Még ne menjünk, a hold most nem áll a helyén, várjunk még egy kicsit – szóltam. Mit annyit várni? - kérdi mind a három egyszerre. Most még nincs közel a vörös csillag, most a legfényesebb csillag van az égen, régen úgy mondták hogy esthajnalcsillag, manapság úgy ismerik hogy Vénusz – mondtam határozottan. Mind hárman vakargatták a fejüket, nem igen érthették miről beszél ez a szeleburdi írnok. Végül elhatároztuk hogy nem megyünk sehová, ugyanis a fénybe mártott éj a szerelem éve.

Otthon, kicsi kecses osztrák–magyar épületek, egy gótikus templom, nosztalgia... ez mind benne van a hangulatomban. Egy érdekes város, mintha más emberekkel benne. Jó érzés amikor először átsétálsz a központon. Sok emlék, siker, bánat, minden amit egy átlagos ember egy életen keresztül átél. Furcsa, valahogy számítottam erre az idegen szagra, hiszen rég nem voltam már otthon. Haza vágyódásom véget ért… itthon vagyok, de azért mégsem érzem magam otthon. Húgommal az ajtót kinyitottuk, nem várt senki, a ház poros pókhálós folyosója fogadott minket. Mindig édesanyánk szokott várni minket, és ahogy az ajtón betoppantunk, felénk ugrált, és két karjával átölelt mindkettőnket megkérdezvén hogy vagyunk, és hogy meséljünk magunkról. Hát igen, most egy kicsit másképp történt, apára vártunk mert ugye még ott lakott a régi szobájában de ahogy tovább mentünk húgommal a folyosón, az első szobába benéztünk de nem találtunk senkit. Olyan volt mintha hazaérkeztünk volna, de mintha egy másik időben...