Reiyel fiai

Bárhová néznél, drótkerítések díszítik a raktárt körbe. Talán átférsz a rácson, akár kidughatod lábad. Más szagúak ott a tápanyaggal öntözött, mesterséges ibolyák. Üres folyosók visszhangja szakad rád, egy használt kocsigumiba botladoznak heteim, pedig ott az EXIT jel, danke für nichts, nem sokat segít. Saját labirintusába tévedt el lekicsinyített mítoszom, hol 1 öngondolkodó munkaerő nulla egy öltönyön. Ugye azt hitted fiktív a kerítés: pedig pontosan hatszor bámuljuk naponta. (persze a 2x kiemelt bejáraton kívül) de hát sokszor, fal, zárda, menedékház vagy másképpen is elképzelhető. Személyes kód vagy, nem több, sem kevesebb, portánál diktált korporációs magyarázat. Mentsük ami menthető. #Bajorország#Wintertraum# 11.2017

Szent László éve alkalmából, de egy református keresztanya szülinapja se kutya. Van olyan, a létköntöse nem választ magának egy házat, ott ücsörög mindenütt, mégis sokan felvetik a kérdést: a fundamentum hol lehetne? Megitta a plébános!               írta Víg Levente legyen több száz tubarózsa udvarodba te Zsuzsa, s a Fábrinemzet bármit mond, ne hallgass rájuk, mert nagy a szájuk. Ha már születésnapod alkalmára, egy félnótás szókovács, 1 szómozaikot ragaszt egybe, tán nem dől tőle össze a világ, ugyanis fontosabb dolgok akadnak néha a világnál. Mint például: egy nagynéni, vagy protestáns keresztanya szava, mi többet ér, mint száz befőtt, kivétel: a meggykompót a mennyei szilvalekvár. Hisz egy tanítóképzőművészet az élet, a borkánba őrzött nyár, és a malomkerti gesztenyefák köré nővő emlékek.

Neked egyszerű hétköznapokat ábrázoló eseménysorozat, Nekem a jelenségek jelentőségei, a szabad szemmel ritkán látható és kézzel tapinthatatlan. szótlan a kereszt és üvölt az félhold patthelyzet után a játéknak  vége, vagy következik egy új játszma, míg kiesnek a bábuk egy piros szőnyegre. Tudom klisé, de bevallom veres holdat álmodtam az éjjel, három varjú károgta kárhozásom: a katolikus költő mit mondana ilyenkor? Imát mondana, vagy leírná egy papírra. Valami készül, valahol egy vándornép sátrat húz ismét, és persze újból borzong a világ, pedig mi tudjuk, hogy fordulhat, pöröghet nyugtalan álmában, de sosem változik. És vele tartani a rítmust, egy kétlábonjáró katasztrófa, hol belefeledkezik, elveszti magát a lelkes, a tanulatlan, az egyszerű és többre vágyó, az igazság hamis dallamára játszó rapszódia fia.

Csend, nyugalom. A hegyek fellélegeznek. Tele tömöm erszényem jó levegővel. Emlékekkel és reménnyel ajándékoz szülővárosom Szigete. A Malomkertbe hozott egy jó szó, józan észt merítek a forrásból, s a lógóhídon hintázó álmaimat tovább adom az életet palackozó öregembernek. Büszke bércek állnak sorba, még tartják a frontot valakinek. A vándor soraiban megtalálom mondanivalóm. Valójában te vagy az, mester. Bárányfelhők közt képzelem el arcod. Feljebb visz a szél oda, ahol a szenny és rossz szót már eltemettek a fenyvesek, ahol a ritka levegő átkarolja örökzöld fürtjeid. Megpihen a jelen, talán megáll az idő.

Rég nem látott barátom ül az Isten szekerén, s én csak nézem saját példaképem. Ne dícsérd versem, ha majd a fák kirügyeznek és én pont ott leszek ahol kell, eljön majd az én időm, de addig is... Ne haragudj rám, csak saját magadra lehetsz mérges, néha a világra. Igazságtalanságok kárdalára. Ne legyél boldogtalan, hiszen sok orvosság van, de a legjobb a nyugalom... mely benned éled ember.

Vasárnap esti panasza lenne a munkásnak, visszapörgetheti az időt egy áldott Pénteki délutánra? „Imaginarium of doctor Parnassus” hol lehetne hős, hegyeket mozdító mozi-buzi, vagy szoknyákra vadászó Don Juan man kinek az extázis nem idegen fogalom de persze csakis Jonny Depp főszerepében, ki után pisilnek a lányok, s bugyijukat dobálják szerteszét, vagy írhatna akár egy esszét miben minden bölcsességet megfogalmaz, és sziklát mászna, marhákat nézne a legelőn és mindenhez képes lenne csak a hétfői nap „public enemy nr.1”-tol kímélné meg a jó Isti kihez minden nap imátkozna ha tehetné, és sok más mindent csinálhatna de életkedve fogytán és szinte rövidebbek a napok. Hamis papok prédikálnak a főtéren. Kérem adakozz ember! - mert városunk századik temploma épül és fogadjuk hogy mindenki mennyei mannában részesül, nem kell hozzá csak pár Lei Eu és áldott lesz családod, áldott lesz néped, és annyi épület nő mint fű a réten, rét a létben, lét a...

Takarj be én rémálmom! Ma este minden elborul. Egy hanggal kevesebb, egy szívverés ütemével gyorsabb sötétbe zuhan a képzelet. Pandemonium - suttogják: Fővárosod menedéke? Ott nincsen bánat, nincsen fájdalom, nincsen annyi áldozat, csupán kiérdemelt kárhozat. Égszilánkok kékes darabkái hullnak a menyből, (már nincs fehér szárnyú mesebeli angyal, már eltűnt mind a három igazságos testőr) és összetört évek balszerencséje csattan a földre. Hét darabból hatszázezer ripityára törve. Hatalmas épület, megreped a föld, széthasad az ég és piros tűzsárkány körbetáncolja az égbolt színét. Most csend uralkodik fent,                            (és senki sehol Üres arcok bolyongnak oda bent                    valaki Egyetlen egy őr maradt csak kint,                   ránk te...

„Mit tudhatsz rólam, ha szavakba foglalod agyam kiszínesedő árnyékát a papíron?”                                    (Fábri Sándor) Egy utolsó bejegyzés tested átlátszó papiruszán. Színes tintával beiktatott három szótag marad csak:                                           Mivel tudnám kitörölni,                                           Elveszhet a mélyben,                                           Letisztul az éjben. Nem gondolnék rád, ha irányítani tudnám szavam szédítő ingerét, és komplett idegenként kezelnélek, de... neved hallom az utcán, felnevetek neved l...

Szavaknak szóporait hányom az égre. Elérhetetlen szilánkokban csillogó naplemente, s én csak téged hiányollak ma este. Téves igéretek üres tükörképe. Elrejtett ék szimbólumok, körképekre festett évek elmosódott freskó íve. Nem érthetsz meg sose... Az én elrejtett három ágú keresztem: Fent van a mindenségben bujdosó értelem. Középen rejlik az ember szerető szeme. Ami talán lent található, nem tudhatom... Oly nagyra emelem saját szívem, hogy jó magam is...követni képtelen hattyú haláltánca. Utam saját poklom mennyországa! Sem a tiéd, sem a többi baromé, aki meg próbál magyarázni, hogy mért is vagyok ilyen, miért írok, mikor, és pont kinek , hogy miben lelem torz örömöm bánatát. Talán benned! Te megnemnevezett kincsem (én egyetlen nincsem) Hajtincsem akár keresztem, három ezüstszál. Öregségem fiatalsága Hátha azt is megélem.