Reiyel fiai

                                                    Két nyárfa /Zwei Pappeln Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te: só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a vére, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szelőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába. Ich wäre nicht, wenn du nicht wärst, wenn du nicht an mich lehnst, du wärst nicht, wenn ich nicht wäre, wenn ich nicht an dir lehne. Du bist ein Teil von mir: du bist wie Salz in meinen Brot auf mein Schnurrbart bist du Lächeln, in deinen Augen bin ich Tränen. Das Blut bindet uns, mein Blut: du

Az utcasávon felkarolt egy Capote-féle gyilkos ösztön, na meg a szemtelenség temérdek érdeke, mondhatnám lábaimat szedegető „hidegvérrel” siettem hazáig, leültem magam mellé és kortalantárskeresés közben került néhány vers a fiktív bitófa alá. Mint Byron nyáron                        E. L. Cobbler Szereplők főszereplő és mellékes: Lord George Gordon Byron. említett bár kifelejtett: Goethe, Keats Schiller, Villon, Varga, görög polgárháború, nyár, tavasz. fiktív szereplők: Mephistopheles, Szentszusz, Mindenható, helyszín: mennyországi teaház Nézze Goethe, egy Schillert sem adnék ma már érte, két shilling csilingelne lukas zsebembe, indeed, sajnálatos esemény, de zsebem légüres önkény. Hiszen az sincsen, valóban nincs, az se, s görög urnám is rég odavan úrnőm, megvette a szemét Keats! Pénzért lopta el ötleteim kerámiáját, előbb kihalászta majd eladta mind: „ Óda egy görög vázához” na hát Mint sánta Byron bírom a reggel