Samjoko

Fekete madár, a mennyei Istent

köti össze az emberi világgal.

                         koreai mítosz

Egy könyvjelzőben találtam rá

váratlanul, egy elhanyagolt

kötet közepén.

Megfordítottam,

a hieroglifák között

leskelődött a magyarázat.

Persze nyomban ráismertem.

Piros madzagra kötött,

egyetlen keleti ereklyém

egy bevont papírban

s a rátűzött aranyozott medál,

fekete körvonalakkal ábrázolt

egy három lábú hollót.

                     made in Korea

Ez is ritka,

de tisztán emlékszem:

nyár volt, hőség hízelgett

a szecesszió  városában.

Ilyenkor szoktunk sétálni

az árnyak útján a folyóparton,

ekkor rügyeztek az almafák,

a bazilika menti magnóliák

s ilyenkor találom meg

minden évben, akaratom,

te benned, majd önmagamban.

mint ez a bejegyzés

egy familiáris tárgyról

egy régi könyv közepén,

hol ismert történeteinket

nem választja el az ismeretlen,

hol győztesként mutatja magát

az idő, hát legyen, én vesztesként

tárolom magamban a szeretetet,

a tavaszt és emléked.