One man show

Ma Ady est volt, s tavasz kóborgott az utcán.

Ahogy a színház stúdió termébe lopakodtam,

pár baráti arc merült fel a tömegből.

Még ha szellemileg gazdag hétvégét

is hozott a jegyre felírt sor/helyszám,

valami hiányzott.

Valami azt súgta,

hogy nem a megfelelő városban tartózkodom.

Egy beteges ember életé zajlott le szemem előtt.

De ha a szerelem beteg napokat tartogat tarsolyában,

akkor szélsebességgel utána szaladok, érte megyek,

és utazni fogunk, megmutatom neki a világot,

hiszen parányi e Föld, és jó emberekkel mindig

is lehet pár jó szót váltani.

Emlékszel még, teát ajánltál nekem,

és én cserébe egy csókot kértem tőled.

És csak úgy, azért is megcsókoltalak!

Ma csak csókmentes teát főztem,

és ahogy a forró ital simogatta szám,

valahová elkalandoztam.

Talán említendő eseményben volt részem

egy irodalmi kávéházban. Pont egy

zenész/révész vagy zeneszerző mesélt

szülővárosomról, faházak és templomokról.

Csupán én hiányoltam magam a szóváltásban,

ugyanis rólad meséltem, ismert szerelmem

arcáról hallhatott egy ismeretlen.

Fiatalságom szaladt ki az ajtón,

mikor még azt hittem félisten vagyok,

és két helyen lehetek egyszerre.

Bárcsak úgy lenne!