Parnasszusi Anekdota
Cedrus Professzor
fűzője
(lépcsőházi kvázi
happenning)
*
Herr Dr. Prof. Ludwig
Cedrus a panasz-ólba
került az évadóvevő
óra hivatalos megnyitása után.
Mariska néni fentről fenyeget, cinikus szomszédharcai
miatt arcára fonnyadtak
az esztendők. Ilyenkor ha az
agytekercsek csillagok
háborúját vetítenek előtte,
az aktatáskából
merített panadol sem segíthet.
Das Lift
A lift ajtaja előtt egy
C.dula volt kirakva:
Talpra lakónegyed, vessző
előtt ordibálójel.
Ha kegyed jelentkezni
szeretne a következő
lakosztályon
megszervezett lakósztrájkra, titkos
megbeszélés lesz negyed
hatkor megtartva,
tudják hol:
Felülírás
A
STRIKE@ÓL BIZOTTSÁG
Alulírás
A LIFT
NEM MŰKÖDIK!
Pé Eszz
(minden béjelenkezett
résztvevőnek ingyen kölcsönzünk
egy Helytelenírás
nyelvtankönyvet, fűzőt, zoknit, fehér
inget, +egyebeket... pont.
A többi már csak magától
és lanka
házas/lakótársától függ/érthetődődik)
Zavartan és lelkesen
elkeseredett arckifejezéssel
folytatta napi
sportrutinját a professzor a lépcsőházban
felfelé. Furcsa fények
diszkógömb szerepet játszottak
fölötte, majd egy
pukkanással elhalt a betonmuzsika.
Néma csend.
Rézangyalázatos
lendülettel indult neki a derékszögnek
azonosított derék
lépcsőnek. Párat lépett, háta recsegett,
s a történéssel
gazdagított fogalma sincs állapot sem
súghatta volna meg neki
hogy,„félre léptél te barom!”
ordibálta Mariska,
miközben mancsával feszesen
szorította a korlátot
Don Quijote de la Mancha módra.
Gurult a táska, vele az
akta átka, és a felállni akarta
akarat sem segíthetett.
Most a „párnák közt halni meg”
nevezetes hungarikum
maximum poéta kijelentése
jutott eszébe, és hogy
milyen jó lenne olyanképp
végezni, (avagy ahogy a
poéta nem szeretett vóna)
hóna alatt, vízszintesen
elterülve egy kényelmes ágyon,
nem ezen a iszonyatos
hátgerincet görbítő betontalálmányon.
Matuzsálem se jött le
folyton a hegyről, ugyanis
tudni vélte a
paleontológiai ízületi következményeket.
És ahogy a közismert
közmondásban mondják:
ha nem jő Matuzsálem a
mentőhöz
Matuzsálemért jön el a
mentő.
Panaszház előtti
gondolatfergeteg:
Gurulj lépcső, gurulj
táska.
Itt egy légcső, ott egy
ábra
Nem is Monet, hanem Munch
sikolya visította végig
a setét,
villanyt spóroló
labirintust,
ahogy a szakállas és
vállas
angyalok elszállították
a
professzort a piros-keresztes
panaszház Parnasszusába.
---------------------------------
(folytatás lehetőleg a héten)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése