Az utolsó öltöny

(esti monológ ön-magammal)

Neal Donald Walsh gondolataiból

Ember vagyok

bűnös létező lélek,

Öltönyöm börtönétől

megszabadulhatnék. Még nem élek

úgy istenigazán, hét nap, hét külömb realitás.

Egek, tengerek, hegyek, folyók, mezők, erdők, sivatagok,

mind egy egérkattanás távolságára megtalálható

tájak saját hobbimasinámba.

Kidobom az ablakon,

száz darabra tört

életfoszlányaim

zuhannak le,

földet

érnek.

*

Ki kell jutnom ebből az épületből, ebből a ruhadarabból,

ebből a monoton városból, saját bőrömből,

hogy újraszülessek te benned, igen

te benned te özvegy anyaföld.

Technológ-Analóg-Monológ

Hitech fejlődésében elveszett

robot tömeg, ár-folyamban haladó

millió élőhalott. 
Tömegmanipulációval

telt reklámcafatok öltöztetik minden álmod,

megteremti minden vágyad : A média made ja!

Pedig nincs is ilyen szó, hacsak nem fejbe vert

szegfű szegeket szedek ki koponyámból,

és ma reggel megint elkéstem.

**

Pedig éltem....

legalábbis egyszer...és biztos vagyok benne

hogy te is éltél valamikor csak elfelejtetted hogy

kell. Vegyél hát egy mély lélegzetet, ereszd ki, most

képzeld el hogy egy erdőben vagy, érzed ahogy a

szél végigsimítja arcod, lábaid a zsenge fű csiklandozza,

Egyedülléted te vagy, de mégsem vagy egyedül,

míg az utolsó öltöny megválik testdarabjától majd

fejest ugrasz egy medencébe. Elutazol Velencébe,

és emberekkel találkozok, fényben élsz tovább.

(ki is az aki azt mondaná hogy nem fog sikerülni?)

Talán te, te betonfalakat eléd festő tudat.

***

Vajon

„meddig érhetne az életem,

és hol kezdődik az éjszaka?”

Fejem nógatom,

lábam lógatom egy tóban.

Kezemben egy Rilke kötet.

Igen, igen tudom mire gondolsz:

hogy az élet nem oly egyszerű,

és még anyád is mondta egykor

hogy nincs sajtból a hold...pedig

csak meg kell érinteni, ízlelni és egy jó

holddarabba beleharapni, amennyit épp

neked szántak. Különbséget tenni

a megélni (minden pillanattöredéket) és

a szorongva, feszengve megélni közt...

de ha minden nap azon gombolkozol

hogy az öltönyre rá kell varrni egy másik

gombot, egy másik mandzsettát, akkor bizony

elfelejted leölteni és mindig újabb, szebb öltönyre

vágyol. Hát persze hogy furcsának tartod mind azt amit

mondok. Konzervatív gombolkozás, agymosás, hókuszpók.

Kinek nem inge ne vegye magára, inkább ajándékozza

oda egy olyan embernek, kinek talán szüksége van rá.

De fehér legyen és tiszta.

Csak kicsit nézz át az öltönyöd szövetén,

nem más mit egy mihaszna tárgy, szövevény,

s azon nap, mikor eltűnik az utolsó öltöny,

felismered önmagad, nem vagy már ruhadarab.