Táncol a hegyláb

(Máramarossziget)

1.

A Szalaván hallgat, táncol a hegyláb.

Tiszta levegő, giccses öltözékben

parasztasszonyok a főtéren.

Gombát és orosz cigarettát árulnak,

számukra reménytelen a holnap.

Kisvárosi ricsaj, zeng a fesztivál.

A becsület itt kétszínű vadállat arcát

veszi föl, agyarából faragott tőr

találja meg helyét szívemben.

A központban sétál a szeptember.

Milyen lehet most a Malomkert?

A járda, hol két oldalán több száz

éves vadgesztenyefák, és a kis fapadok,

és az Iza part vajon ugyanolyan maradt?

A város fellélegzik, és felzabálja mind

azt ami egykor kedves volt számomra.

Ledöntött fakunyhók melyek helyébe

luxusvillák épültek. Kendős lányok

szemében olvasom hogy olvasatlanok

(vagyonra hajtó aszfaltcicák nyávognak).

Ködben táncol a hegyláb, a füst fölszáll.

A gyermek szemében ott van a mosoly,

ő még minden egyes apróságnak örülhet

Neki még nincsen kitűzve az élet cikke,

melyet a szülők tudatlanság szempontjából

még nem voltak képesek megírni neki.

Hello Kitti pólóval és egy iskolatáskával

küldik a tudás színpadára. Az oskolában

könyvek, ebéd. Túlórázó, kikészült ovónénik

készítik fel a csöppségeket a következő napra.

2.

Ezer templom épülőfélben, s a szegények

ugyanúgy kéregetnek az utcán, hű útitársak

hiszen ők elkísérnek míg meg nem kapják

azt az 1 Leit miből egy negyed kenyeret,

vagy egy fél deci töményitalt vesznek, s az

Ördög vagy Isten ma sem vitte el őket.

Iparkodj hát kishitű! A templom üres vízhangja

cseng a hívőnek ki már elhagyta a színhelyt.

1HázAdó nélkül az öregek még testüket sem

adhatják át az anyaföldnek.

Iparkodj hát ember!..hisz mesterségek már nem

születnek, csupán más tájakra vándorló ezrek

menekültjei, olcsó munkaerő a nyugis nyugatnak.

A Mára és Maros hamarosan megpihen a Tiszában.

És akkor ki marad,

ki vándorol majd e helyre?

A választ csak te tudhatod:

Mikor talpad alatt kifogyott az út,

tovább építed, te vagy az út,

veled az út tovább halad.

Folytatás egy más napon, más helyen,

látogatóként ide még visszanézhetsz,

de csak félszemmel, és a kis Sziget

melyet egyszer még ismertél, csak

egy idegen bestia marad melyet

bejegyeztél elméd bestiárumába.