Kolozsvárakozó

avagy úti-metamorfózis

Teveállomás, hol futni kell a púpos után,

és minden négylábú jószágon maratonszám

lóg három helyen, nehogy eltévessze az

ember, hogy melyik állat után kell szaladni.

Mert ha kidob a buszból a türelmetlenség,

hol már THE BAKTER MAN is megunta

az életét, elhagyván a bakteri premisszát,

akkor észre kell venni a párhuzamosság

komikus jelenlétét egy kulturális sivatag

kellős közepén. Még csapdosó púpőstevén

is hamarabb eljutni Kairóba mint Kisbács

indusztriális könyörtelen körzetébe.

Hisz Kafka már jó pár éve elérte a Kastélyt,

megunta és hazament, Wolf is táncra perdült

a világítótornyában, majd megunta és elröpült.

Ady Endrét is már utolérte volna a szifilisz.

Szürkébe öltöztetett apát lapátolt a Horeán¹,

s az utcán, egymásután feszes sorban álló

autókaraván várta, hogy véget érjen a nyár.

Mert megállt az idő és vele együtt a türelem

ordibált momentán jobb oldalról bal-fülembe.

A sztráda nem kímél meg senkit ilyenkor,

Apolló naplopó, földet túró kőműveseit se.

Ki lennék én, egy tömegszállítót használó

munkásegyén, ha nem venném tudomásul,

és le se jegyzetelném, az aprólékos,

exkluzív Grimm mesékben felfedezhető,

szorgalmas, egy decit iszok, aztán bizony-

Isten dolgozni fogok, mesefigurákat.

A ciklikusság közepette még a biciklisek

is jobban tolták maguk alatt az földet.

Hát úgy adódott aznap reggel, hogy

a Horeán kapott el egy nyári délután.

1 Horea út  - átköltött kolozsvári utcanév ( Nagy út/ Ferenc József út), felejthetetlen városi monumentumokkal tele, többek közt kétoldali daliás emberek túrnak, fúrnak, gyúrnak míg világ a világ, míg nyaralnak a verebek.