Közlekedési triviák

avagy mertopolon innen s túl

Ha a vonatozásból eleged van

utáni sláger nem tett eleget,

hallgasd meg a haldokló

biciklista panaszát,

kinek a polgármesterség

kirendelte a bringasávot,

de ő ezt sosem láthatta,

hiába van nála hátitáska.

s ha ez nem tetszik, wunderbar,

tessék kérem buszra szállni

hol minden nap órabérre

lehet naponta ülni, állni.

Buszólamra lambadáznak

az öregek, ilyenkor helyettük

ülnek dalolva a fiatalok.

Pofák sülnek szüntelen.

Csak úgy nyekeregnek a kerekek,

a lóerő vágtat, a helyi járgány

jótevő koldusa csatangol most

oda-vissza, jön a kanyar na.

A kunyeráló- kunyhón-kívüli

Jimi Hendrixszet nixszelik

hat szólamban a buszlakók,

túl az ajtón felszállnak a tahók.

Hány-féle-képpen szokás kézzel

lábbal s utólag verbálisan mondani

az egyértelmű kontextusba

helyező Nem-et, vax populi?

Pár száz tarka levél

dobja magát a busz alá

leveled le nélküled

leng a dallam lenruhában.

Kézi téglalapot markoló Marco

Polo nézi magát profilon innen,

profilon túl, s a neonomádoknál

jó esetben balkántangó bömböl,

rossz esetben kizsebelnek.

A szentségit neki!

hiába a bőrdzseki.

Nagyvárosban sehol se jó,

kivéve ha egy kibérelt autó

rázza ki belőled napi kenyered,

és te csak a fáradt sofőr fáradt

autobiográfiáját hallgatod:

hol az anyós, hol a sarki jós

hol a hunok, magyarokat szidja,

latinul, hol a gyermeke nem tanul,

hol a volánnál egy öreg vidra.

Tehát, kérem, tessék, vigye

szöszi gyermekeit vidékre,

hadd nevelje a nagyanyó,

mert e város nagyon káros,

mert még sajnos nincsen metró,

út sincs könyörtelen gödrök

nélkül, majd ha itt a Ragnaröck

lesz tán utca, s karácsonykor hó.