Tökéletlen út

Hosszú hétköznapjaink aggodalmai

gurulnak mögöttünk minden délután,

mint nehéz könyvekkel megtöltött koffer.

Mert számtalan útba fáradt vándor

előbb utóbb haza ér és megpihen.

Cipődnek kopott orra egyre barátságosabb.

Most pár kavics tapasztalja nyugtalan

személyed szokásait. Belerúgsz és

elszáll a közvetlen iránytalanság.

Nem vagy egyedül. A szembeni járdán,

idegenek kopogtatják talpuk az utcán.

Hiszen ők is tudják, hogy nem mindig

a rövid, a rutinos út juttathat el oda.

És te, aki árnyékodon kívül nem látsz

mást, mint kirajzolt körvonalak formáit,

melyen csak a fénybe öltözött márciusi

délután változtathat...nézz át a járdán:

mert szabad a rítus de a változás felszabadít,

szalad az ember, siet az időnek türelmetlen

hitvese, aki néz de nem lát, hall de nem figyel.

És az a bizonyos érzés, momentum, pillanat

vagy nevezheted más pár száz dolognak,

elvész akár továbbrúgott, otthagyott kő,

tökéletlen útjaink járdaszélein.