Héliosz oldalán

Lestem a nap sugarát jó barát,

s ha sorsom elbír, még maradok kicsit,

ködös elmém barlangjaiba.

Tudod egész jó itt.

Még ha néha úgy érzem,

hogy nem tartozok sehova.

Különös világról vettem tudomást.

Mi még alszunk, felületes képzeleteink

egyéni burkaiba, és ez jó nekünk.

Mert filmszalag szerű

happy end-ek nem léteznek.

Csupán újravetítések sorozata,

hol minden tapasztalat más árnyékot

vetít rá arra, amit azelőtt a figyelmetlen

világegyetem kihagyott enciklopédiáiból.

Ugyanakkor feladatod

a belső jóléted felfedezned.

Hiszek tebenned.

Várom a nap sugarát jó barát,

ez Utolsó Kiadása Kopott Könyvemnek.

Hátha összefutunk lapjainkban valahol.