Lisztománia

(avagy a fanatizompacsirták tetőfoka)

Műfajilag be nem határolható cécó

ajánlat

szavak szóról szóra szaporodnak, nem szabad!

szóról nem szaporodnak szavak, szóra szabad?

szabad szóról szavak szaporodnak, nem szóra.

I/II

KÉK RÉSZBEN

Mivel hogy közel áll a másik kommunista ünnepély és mindenkinek 1 szabadnap a jussa, meg a nyár kezdete, dolgok, fantázia, tengerpart, vagy hegy, vagy mit is tudom én hogy ki milyen mode-ban szeretne asszimilálódni a természettel. Mesélni fogok az előző e -féle >> hasam tele boldog vagyok, ittam sört és majd lefagyok<< fesztiválról. ( karnevállakon hordott zászlók a téren és három alapszínben kiöltözik a város, és három alpinista). Na nem nehéz kitalálni melyik elsejéről mesélek.

Megkértem valakit, hogy magyarázza meg ezt a mai társadalmi fenomént. Először ő kellet kimenjen megfigyelni a fesztet, aztán egy feszt én mentem sodródni az árfolyamban úszó tömeggel. A végén meg má' magyarázkodtunk egy sör, és egy dec(ember)i íráson.

Robognak a robotok a Matyi térre,

szász-ló, zászló, kuruzsló mindenütt.

Nem találom saját magam a tömegben,

Hogyan is kerültem ide? Üde levegő,

és napsütés és miccs sütés és idilli decemberi

állapot. Az agyvelő gőzölög, a tudat(os)tömeg

hömpölyög, lázong a türelem, miközben saját

mellem veregetem. Ennél jobb nem is lehet:

„Lisztomán vagyok és nem tagadom!”

Rip Porter jár ugyanott egy mikrofonnal a kezében és jelzi a kamerománnak, hogy ne egyen mán annyit, hanem jöjjön azzal a rohadt mozgóképet megragadó szerkezettel lefilmezni ezt a december elsején megtörténő történet töredéket. Kezével profin markolja a mikrofont, de lefelé tartja, kiszemez magának egy Marikát/Mariukát, és fel is teszi a létfontosságú kérdést (felfelé fordítja előbb a mikrofont).

– hölgyem, el tudná mondani hogy ki volt Liszt Ferenc? - kérdi 1 riporter a tömegből kivágott photoshop-csajtól, ő meg bambán néz mintha nem tudna beszélni lisztománúl.

– ki a Franc az a Liszt? - mondja Kluzsi Zsuzsi

avagy the english subtitle: Susanne from Cluege says:

– who the fuck is Alice? 
– Ó nem Alice kedves hölgyem, hanem tudja, Franz Liszt (.de) Liszt Ferenc (.hu) a hírnevezetes zeneszerző, how do you say it in english....Frank Flour, de fámous compózer.
– Flower power!- vísította Zsuzsi és tovább ugrálta a tömeget.

Én csak megfigyelője voltam az egésznek, hiszen oly erőseket lőttek a nap tiszteletére, hogy a beszélgetésből már semmit sem hallottam. A tűzijáték ki volt lőve, a nép meg be volt lőve. Most már nem volt elég pénzürügybeli dolog, melyel megihattunk vón még 1 Kolozsvári (most már Bukarestben gyártott) Medvét. Így hát...te hát...teát ittunk és mire majdnem kitisztult a füstfélhomály, jöttek azok a szép trombitaszerenádok, azok a csodás nóták, ahol mindenki fogja a csecsét és jobbról balra ingadoznak. Menekülni kéne, de hová? A legközelebbi gótikus templomban találtunk helyet egy gyóntató-térdepelő valamin, mert széknek nem lehetett nevezni. Nem tudom mi volt az oka, lehet a kántor hangja, lehet a Madonna áhítatos...szemei voltak rám jó hatással...ki tudja...vagy talán a másik templom egere, aki a Jóistentől félve letérdepelt, és katolikus terpeszben keresztet vetett, majd helyet foglalt a térdén. Ez a gondolat ihlette a már fagyás hőmérsékletű pársoros verskatekizmust.

Flower-power-ranger hősők a téren,

Ma december egy, 1 gondolat bánt engemet,

és nem is kétlem,.....jó gondolatok.........

Hogy az állam <–avagy–>leesett,

mikor tankokat hajtottak ki a legelőre,

és hohohorgász egyenruhában, 10 banira

vadászó ministrázsák mentek át a zebrán.

Sas Albert és Oroszlányszívű Jihád lehetett

a főmufti ott, mind bátor bankügynökök,

nyakkendőket lebegtetető, kolbászt sütögető,

sok sok nylon tető...foszforradalom közben

írt dalomnak semmi értelme nem lesz...

Let it beer! Mondta egy hippie, de hol a pálesz?

Mester Polgár poharával locsolja a népet akár egy rock sztár, (azt hiszem nem mondta meg neki senki, hogy még nem ünnepeljük az új évet). Minden esetre beesteledett és szűzijátékot imitáló hölgyek vonultak fel a színpadra. 3 Reflektor, 1 traktornak beöltözött tank, és sok hazájuk által kiérdemelt szerelemérzet vette körül a kendős asszonykákat, a platz visított. Mi, amire kijöttünk a Szent Mihály templomból, elkapott odakint egy elkopott Bákói György versének a stanzája (a szavak rámragadtak)...ugyanolyan gyorsan visszamentünk (fagyásból a lefagyásig) a kőfalakból épített monumentumba. Templomajtót tologató barátomnak volt egy zseniális ötlete. Éspedig menjünk fel a toronyba. A város kicsi fénykabátokat vett magára, a szürkület és ólomnehéz levegő peremén. Netán az egér...a fagyás kimaradt? Á...nem,

                                           aludt a tér, ma reggel aludt tejet ittam,

                                           és forĐitva alvó ólomként aludt a haza,

                                           (a második versszakja, a kötél a nyakamba,

                                           korom sötét kötet adó versére emlékeztem,

                                           mire hirtelen berekedtem és akár egy

                                                                                                      tam,

                                          |                                             tam ta ta     |

                                           ––>csavar-                  csavar- //-,           ˅

                                                          gót-       meg- --//--            a Bákói

                                                               húzó,                    versmaratont)

                                          szeretet, és ólom virág emberek, és ólom

                                          mindenütt, egy ministrás a padra ült, a másik

                                          nem volt jelen, valószínű hogy valós színekben

                                          a tömegben elvegyült. Majdnem egyedül ültem

                                          a templom tetején, és ólom volt, és a a szél nagyon

                                          nehéz lelki bánatot varázsolt ott legbelül.

                                         A toronyóra dühös volt, s a hold is leszakadt a

                                         szürkeségről. Miközben az ólommadarak a tetőn

                                         szundítottak, ordíbálba hívtam őket, kelljetek már föl!

                                         Már megint nagyon hideg volt, és hirtelen egy hulla

                                         akadt nyakamba. Hogy az égbe kerül ide, nem tudom...

                                         Ja, ott a kripta, de a hulla nem volt halott, csak véletlenül

                                         került oda. Továbblöktem, ólom szárnyai csüngtek

                                         hátamon, de hát nem volt halott, csupán lisztomániába

                                         szenvedett, és lemászott nyakamból,

                                         és tovább csorgott

                                         az esőcseppekkel.

                                         Nyikorogtak az ólom

                                         koronák............na hát!?

a

Az orgonauta bácsi Faust színpolifóniája mentett meg bennünket aznap este, és a túldramatizált szöveget is megbeszéltük útközben, köztük a szó eredetét is, hogy Lisztnek a Berlini előadásán, melyet utólag Heine finanszírozott, hisztis lányok estek transzcendens állapotba, és ezt nevezik manapság a post mortem korszak kellős közepén, lisztomániának. A Beatles sikítás fenomén csak átvette a tradíciót.

Végül az is kiderült, hogy a zeneszerzőnkből ihletett társadalmi betegség utolérte és ugyanakkor megelőzte a korszakot, amikor a huszonegyedik század elején igen elterjedt. A kedves újságíró még azt sem tudta, hogy a már más tájakon zenélő művész nem is decemberben, hanem októberben született. Talán a Goetheplatz-hoz közeli Oktoberfest mániákus sörszürcsölő betegséget lehetne ezzel csak összehasonlítani. Na de jön a következő grandiózus, a május elseje.

Jegyzetesteledés

Hogy ne kapja el az olvasót az idegen szavak keresése közben, hirtelen a szürkület.

Bákói György azaz <a href="http://mek.oszk.hu/02200/02203/html/bacovia.htm">George Bacovia</a>

valami baja lehetett az ólommal, lásd a szürke verseit.

Liszt Ferenc, az ám...németül Franz Liszt (nem hiteles öngól/angól fordítás Frank Flour)

Matyi tér - Mátyás Király szobráról elnevezett kikövezett platz Kolozsváron (jelenleg Unirii tér)

December 1 - az a proletár-munkás ünnepély melynek az itteni (talán az ottani is) kisebbségek nem nagyon örülnek.

Medve sör - egyenlő az „Ursus” nevezetes, régebben Klórosváron, most már Bukarestben fabrikált sörrel. Lám ez nem reklám :)