Lisztománia
(avagy
a fanatizompacsirták tetőfoka)
Műfajilag be nem
határolható cécó
ajánlat
szavak
szóról szóra szaporodnak, nem szabad!
szóról
nem szaporodnak szavak, szóra szabad?
szabad
szóról szavak szaporodnak, nem szóra.
I/II
KÉK RÉSZBEN
Mivel hogy közel
áll a másik kommunista ünnepély és mindenkinek 1 szabadnap a
jussa, meg a nyár kezdete, dolgok, fantázia, tengerpart, vagy hegy,
vagy mit is tudom én hogy ki milyen mode-ban szeretne asszimilálódni
a természettel. Mesélni fogok az előző e -féle >> hasam
tele boldog vagyok, ittam sört és majd lefagyok<<
fesztiválról. ( karnevállakon hordott zászlók a téren és három
alapszínben kiöltözik a város, és három alpinista). Na nem
nehéz kitalálni melyik elsejéről mesélek.
Megkértem valakit,
hogy magyarázza meg ezt a mai társadalmi fenomént. Először ő
kellet kimenjen megfigyelni a fesztet, aztán egy feszt én mentem
sodródni az árfolyamban úszó tömeggel. A végén meg má'
magyarázkodtunk egy sör, és egy dec(ember)i íráson.
Robognak
a robotok a Matyi térre,
szász-ló,
zászló, kuruzsló mindenütt.
Nem
találom saját magam a tömegben,
Hogyan
is kerültem ide? Üde levegő,
és
napsütés és miccs sütés és idilli decemberi
állapot.
Az agyvelő gőzölög, a tudat(os)tömeg
hömpölyög,
lázong a türelem, miközben saját
mellem
veregetem. Ennél jobb nem is lehet:
„Lisztomán
vagyok és nem tagadom!”
Rip Porter jár
ugyanott egy mikrofonnal a kezében és jelzi a kamerománnak, hogy
ne egyen mán annyit, hanem jöjjön azzal a rohadt mozgóképet
megragadó szerkezettel lefilmezni ezt a december elsején megtörténő
történet töredéket. Kezével profin markolja a mikrofont, de
lefelé tartja, kiszemez magának egy Marikát/Mariukát, és fel is
teszi a létfontosságú kérdést (felfelé fordítja előbb a
mikrofont).
– hölgyem,
el tudná mondani hogy ki volt Liszt Ferenc? - kérdi 1 riporter a
tömegből kivágott
photoshop-csajtól, ő meg bambán néz mintha nem tudna beszélni
lisztománúl.
– ki a
Franc az a Liszt? - mondja Kluzsi Zsuzsi
avagy
the english subtitle:
Susanne from Cluege says:
– who the fuck is Alice?
– Ó nem Alice
kedves hölgyem, hanem tudja, Franz Liszt (.de) Liszt Ferenc (.hu)
a hírnevezetes zeneszerző, how do you say it in
english....Frank Flour, de fámous compózer.
– Flower
power!- vísította Zsuzsi és tovább ugrálta a tömeget.
Én csak megfigyelője
voltam az egésznek, hiszen oly erőseket lőttek a nap tiszteletére,
hogy a beszélgetésből már semmit sem hallottam. A tűzijáték ki
volt lőve, a nép meg be volt lőve. Most már nem volt elég
pénzürügybeli dolog, melyel megihattunk vón még 1 Kolozsvári
(most már Bukarestben gyártott) Medvét. Így hát...te hát...teát
ittunk és mire majdnem kitisztult a füstfélhomály, jöttek azok a
szép trombitaszerenádok, azok a csodás nóták, ahol mindenki
fogja a csecsét és jobbról balra ingadoznak. Menekülni kéne, de
hová? A legközelebbi gótikus templomban találtunk helyet egy
gyóntató-térdepelő valamin, mert széknek nem lehetett nevezni.
Nem tudom mi volt az oka, lehet a kántor hangja, lehet a Madonna
áhítatos...szemei voltak rám jó hatással...ki tudja...vagy talán
a másik templom egere, aki a Jóistentől félve letérdepelt, és
katolikus terpeszben keresztet vetett, majd helyet foglalt a térdén.
Ez a gondolat ihlette a már fagyás hőmérsékletű pársoros
verskatekizmust.
Flower-power-ranger
hősők a téren,
Ma
december egy, 1 gondolat bánt engemet,
és
nem is kétlem,.....jó gondolatok.........
Hogy
az állam <–avagy–>leesett,
mikor
tankokat hajtottak ki a legelőre,
és
hohohorgász egyenruhában, 10 banira
vadászó
ministrázsák mentek át a zebrán.
Sas
Albert és Oroszlányszívű Jihád lehetett
a
főmufti ott, mind bátor bankügynökök,
nyakkendőket
lebegtetető, kolbászt sütögető,
sok
sok nylon tető...foszforradalom közben
írt
dalomnak semmi értelme nem lesz...
Let
it beer! Mondta egy hippie, de hol a pálesz?
Mester Polgár poharával
locsolja a népet akár egy rock sztár, (azt hiszem nem mondta meg
neki senki, hogy még nem ünnepeljük az új évet). Minden esetre
beesteledett és szűzijátékot imitáló hölgyek vonultak fel a
színpadra. 3 Reflektor, 1 traktornak beöltözött tank, és sok
hazájuk által kiérdemelt szerelemérzet vette körül a kendős
asszonykákat, a platz visított. Mi, amire kijöttünk a Szent
Mihály templomból, elkapott odakint egy elkopott Bákói György
versének a stanzája (a szavak rámragadtak)...ugyanolyan gyorsan
visszamentünk (fagyásból a lefagyásig) a kőfalakból épített
monumentumba. Templomajtót tologató barátomnak volt egy zseniális
ötlete. Éspedig menjünk fel a toronyba. A város kicsi
fénykabátokat vett magára, a szürkület és ólomnehéz levegő
peremén. Netán az egér...a fagyás kimaradt? Á...nem,
aludt a
tér, ma reggel aludt tejet ittam,
és
forĐitva alvó ólomként aludt a haza,
(a
második versszakja, a kötél a nyakamba,
korom
sötét kötet adó versére emlékeztem,
mire
hirtelen berekedtem és akár egy
tam,
| tam ta ta |
––>csavar- csavar- //-, ˅
gót- meg- --//-- a Bákói
húzó, versmaratont)
szeretet,
és ólom virág emberek, és ólom
mindenütt,
egy ministrás a padra ült, a másik
nem volt
jelen, valószínű hogy valós színekben
a
tömegben elvegyült. Majdnem egyedül ültem
a templom
tetején, és ólom volt, és a a szél nagyon
nehéz
lelki bánatot varázsolt ott legbelül.
A
toronyóra dühös volt, s a hold is leszakadt a
szürkeségről.
Miközben az ólommadarak a tetőn
szundítottak,
ordíbálba hívtam őket, kelljetek már föl!
Már
megint nagyon hideg volt, és hirtelen egy hulla
akadt
nyakamba. Hogy az égbe kerül ide, nem tudom...
Ja, ott a
kripta, de a hulla nem volt halott, csak véletlenül
került
oda. Továbblöktem, ólom szárnyai csüngtek
hátamon,
de hát nem volt halott, csupán lisztomániába
szenvedett,
és lemászott nyakamból,
és
tovább csorgott
az
esőcseppekkel.
Nyikorogtak az ólom
koronák............na hát!?
a
Az orgonauta bácsi Faust színpolifóniája
mentett meg bennünket aznap este, és a túldramatizált szöveget is megbeszéltük útközben, köztük a szó eredetét is, hogy
Lisztnek a Berlini előadásán, melyet utólag Heine finanszírozott,
hisztis lányok estek transzcendens állapotba, és ezt nevezik
manapság a post mortem korszak kellős közepén, lisztomániának.
A Beatles sikítás fenomén csak átvette a tradíciót.
Végül az is kiderült, hogy a zeneszerzőnkből
ihletett társadalmi betegség utolérte és ugyanakkor megelőzte a
korszakot, amikor a huszonegyedik század elején igen elterjedt. A
kedves újságíró még azt sem tudta, hogy a már más tájakon
zenélő művész nem is decemberben, hanem októberben született.
Talán a Goetheplatz-hoz közeli Oktoberfest mániákus sörszürcsölő
betegséget lehetne ezzel csak összehasonlítani. Na de jön a
következő grandiózus, a május elseje.
Jegyzetesteledés
Hogy ne kapja el az
olvasót az idegen szavak keresése közben, hirtelen a szürkület.
Bákói György azaz <a
href="http://mek.oszk.hu/02200/02203/html/bacovia.htm">George
Bacovia</a>
valami baja lehetett az
ólommal, lásd a szürke verseit.
Liszt Ferenc, az
ám...németül Franz Liszt (nem hiteles öngól/angól fordítás
Frank Flour)
Matyi tér - Mátyás
Király szobráról elnevezett kikövezett platz Kolozsváron
(jelenleg Unirii tér)
December 1 - az a
proletár-munkás ünnepély melynek az itteni (talán az ottani is)
kisebbségek nem nagyon örülnek.
Medve sör - egyenlő az
„Ursus” nevezetes, régebben Klórosváron, most már Bukarestben
fabrikált sörrel. Lám ez nem reklám :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése