Dsida fordítás

Dsida Jenő: A prose poem Writen in (1930),  published postmortem

          Kóborló délután kedves kutyámmal

             -        Lírai riport öt fejezetben   -

        (Részlet a harmadik fejezetből)

  ŐSZINTÉN MEGDICSÉRJÜK

        AZ EGÉSZ VILÁGOT

Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne.
          Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor.
          Hívogatón fut az út, ragyogón felporzik a léptünk,
          körbe kivánatosan kiterülve feküsznek a falvak,
          testvérünk a rög és neve van valamennyi bokornak.
          Kéklik az Árpád-csúcs, ott jártunk tegnapelőtt és
          túl amaz erdőn, lent van a völgyben a csörgedező kis
          sziklai forrás, Szent János kristályvizü kútja.
Nézd, a szinek, diadalzászlók, a szemünkbe lobognak,
          kék, zöld, barna, piros, bíborlila, sárga, narancsszín,
          lelkesek és tüzesek, meghányva ezüsttel, arannyal,
          nagy kigyuladt zászlók, minden nép zászlaja: fennen
          hirdeti mind, hogy a jó anyaföld valamennyi fiának
          egyformán lobogózta ki roppant ünnepi termét
          s minden nemzeteit közösen kebelére fogadja.
          Ó, látás gyönyörében boldogan elmerülők, mi!
          Hát a szagok! Televényföld illata, májusi esték
          illata; édes akácfa-virág dús illata, kedves
          szép szeretőm szájának vadszeder-illata, zizge
          szőke hajának fűszeres illata, ifju szerelme
          ujjaimon maradó meleg illata, melyre ficánkos
          huncut örömmel ismersz rá, nagyokat szimatolva,
          Tinti kutyám, mikor éjszaka álmatagon hazatérek,
          félrecsuszott nyakkendővel, dudorászva magamban.
          Ó, finom illatok áldott, enyhe taván lebegők, mi!
          Jó a tapintás is, puha csiklandó tenyerünket
          végighúzni a pázsiton, átborzolni az érett
          búza fölött, simogatva kuszálni a hajba, a síma
          test zugain babrálni, kutyuska fülét vakarászni
          s tiszta hideg patakok habját paskolni sikongva.
          Édes az íz is, az ajknak, a nyelvnek, az ínynek elomló
          ingere, táplálékok örömteli útja erünkbe,
          drága kenyér, aranyos pecsenyék s ó, nagyszerü csontok,
          ízletesen ropogó, remek álmai sok kutyaszívnek
          ...........................................................................
          Ó "Traviata" szerelmes dallama, ó zengő

         "Pathétique" s valamennyi szonáta!
Szép dolog élni, kutyuskám. Szembe haladni a széllel,
          ázni, ha bús zivatar vág, megszáradni, ha nap süt,
          szánon siklani, míg a pihék csillogva csapongnak
          s vattacsomóként ülnek vállamon és a fenyőkön.
          Nagyszerü elcsavarogni, bolyongani, menni örökké,
          így lézengeni, mint most, gondtalanul fütyörészve,
          így ballagni, kutyástul, erős nagy örömmel a szívben,
          s mondani himnikusan: Csodaszép, csodaszép ez az élet,
          semmi se mulja felül.Légy csonka, beteg, nyomorult bár,
          mégis öröm szippantani fényt, levegőt, vakon is kéj
          megtapogatni a nap tüzes arcát. Százszor, ezerszer
          szép, ha emellett még fiatal költő is az ember,
          hóbortos daloló, feltártszivü, harmatosan jó,
          mint a madár, ki csipog s apró bogarakra vadászik,
          mint farkaskutya, kit megszáll lobogó heve és a
          macska nyomába iramlik. Mert sunyi macska a Szépség,
          tisztafehér, pamacsos cica, hirtelen ugrik, elillan,
          olykor szembe lapul, köpködve, sziszegve nyivákol
          s újra futásnak ered. - Nincs, kiskutya, más hivatásunk,
          mint macskára vadászni, vidáman inalni utána,
          meg-megfogni, ereszteni, játszani véle, magasra
          tartani felnevetőn, komor emberek arca elébe
          villogtatni: kacagjon a lelkük, látva, milyen szép,
          mily kecses állat a Szépség, hó-cica, furcsa bohó Vers.
          Senki fiának nincs joga kérdeni minket egyébről,
          számotadáskor is egy kérdésre felel csak a költő
          s egy kérdésre kutyája: Hogyan sikerült a vadászat?
Megmutogatnak az emberek itt megyen Ő a kutyával!
          Tapsol a Kisjézus Szűzmária kedves ölében,
          boldog az Isten ránkpillantva derűs magasából,
          sírni szeretne igaz gyönyörében, ilyennek akarta
          látni az embert és a kutyát, mielőtt e világot
          megformálta. .............................................................

          ...................................................................................
Tinti fiacskám, hidd el, nincs gonosz ember a földön,
          kedvesek, áldottak, szeretők valamennyien ők, csak
          éhesek és fene házakban virrasztanak éjjel,
          nem szívnak tüdejükre elég levegőt, szomorúra
          hervasztják magukat sok semmi miatt, tele vannak
          nyüggel, rossz a szemük, nagynak hiszik azt, ami apró
          nem veszik észre, mi fontos, nyelvüket összezavarták
          s főként Tintikutyájuk nincs, kivel alkonyi séták
          felszabadult, meghitt derüjében üdüljenek olykor.
          Nem gonosz ember a tolvaj sem, ne ugasd meg a tolvajt,
          hadd vigye el csak a rózsafa-gömböket éjjel a kertből,
          mint ahogy eddig tette: eladja szegény, hiszen éhes,
          jóllakik árán őmaga, gyermeke és felesége.
          Meg ne ugass senkit soha mérgesen. Éjjel a hold vén
          fintoros arcát szemléld csöndesen és szeretettel.
          És ha a szomszédék beteges, buta pincsikutyája
          kísértetről mond neked ismét zagyva meséket,
          rá se ügyelj, vagy vágd a szemébe szilárd nyugalommal:
          csúf mese az, te nem is hiszed el, mert tágas a föld és
          tiszta kelettől napnyugatig, nincs rém e világon,
          jó füvek és fák vannak, a nap süt, a rőt telihold száll,
          örvendezve az emberek és a kutyák örömének.
          Zengd bele bátran a térbe, csahold fel a csillagokig, mit
          csillámló-szemü gazdád is zeng, hirdet örökké:
Szép e világ, gyönyörű e világ és nincs hiba benne

   

 Roaming afternoon with my dear dog

-      Lyrical report in five chapters -     

          (from the third chapter)                                        

               SINCERELY PRAISING   

                THE WHOLE WORLD              

The world is beautiful, the world is grand, and it's flawless.

          At least we desperately like it the way it is now.

          Beckoning slips our road, brightly dusting our steps,

          Desirably laid out villages circling all around us,

          our brother the rod, and some bushes have names.

          Bluing Árpád-hilltop, we went there yesterday and

          beyond that forest, down in the valley, there is a cliff   

          with a streaming spring . Saint John's crystal fountain.

Behold, the colours, triumph flags, blazing in own eyes,

          blue, green, brown, red, violet, yellow, orange, all

          rapturous and mettled, scattered with silver, with

          gold, big burnt-out flags, the flag of every nation: They

          all preach from high above, that good mother earth has

          opened her great feast hall equally to some of her sons,

          and received all her nations  in her bosom.

          Oh, lost in the admiration of this enchanted sight I am,

          Us! These smells! Scent of mould, nights of may;

          Sweet exuberant smell of a locust-tree flower, blackberry

          scent of my lovely lover's dear mouth, spicy scent of her

          tydi blond hair, the lingering warmth of  her young love

          that only you can smell on my hand, my  dear dog Tinti,

          snooping with joyful perky flounder, and identifying it

          when I arrive home tired and sleepy, with my

          sloppy tie, humming only to myself a dear melody.

          Oh, tenuous smells, floating on blessed, soft lakes

          are we! Pleasant touch, running our soft palms through

          tender, tickle grass, napping over the seasoned grain,

          stroking it's tousled hair, twiddle every angle of it's

          smooth body, scratching the puppy's ears, barking

          and tapping in the foaming clear and cold creek.

          The taste is also sweet, for the lips, for the tongue,    

          mouth-watering the gum, nourishments joyous passage

          in our veins, pricey bread, nice roasts and oh, splendid

          bones, tastefull, crunchy,  dreams for many dog hearted

          ………………………………………………………..

           Oh, “Traviata” amorous melody, oh resounding

          “Pathetique” and some  other sonata!

Living is beautiful, my little dog. To go against the wind, get

           soaked when sad storms await you, then get dry in the

           sunshine, gliding in a slay, while sparkling flakes fall,

           and sitting like cotton piles on my shoulders and pines.

           It’s great to wander, to roam, to march forever, saunter

           in such manor as today, to whistle carelessly, thus

           walking, with a canine, with great happiness in ones

           heart, and may I gladly say: Miraculous, miraculous is   

           this life, and nothing  exceeds it. Although it can be

           stumpy, sick, wretched, yet it’s still a pleasure to sniff

           the air, light, blindly feeling the suns fiery face. A

           hundred, a thousand time prettier when you’re a young

           poet, visionary singer, openhearted, good natured, like

           a bird, it peeps while hunting for small bugs, like a

           wolf-dog being possessed by its flaming tradition,

           chasing after the cat. Because cunning is the cat the

           Beauty, immaculate white, tufty cat, suddenly it jumps,

           disappears,  sometimes rubs her body against you, purrs,

           and runs away again. – We have no other profession,

           puppy, but to hunt for cats, merilly pursuing,

           catching, and releasing them, playing with them, holding
           it high, smiling, braging in front of sad faces:

           let their souls laugh, seeing how astonishing, how

           gracious an animal Beauty is, snow-cat, playful silly poem.

           No man’s son has the right to ask us about something

           Else. There is only one question that the poet and dog

           could give an account for: How did the hunt go?

People are pointing fingers at them, there he goes with his dog!

           Baby Jesus is clapping in Holly Mary’s loving arms,

           God is rejoicing and looks down toward us from high 

           above, this is the way he would want to see man and dog,

           before he created the world…………………………….

           ………………………………………………………….

 Tinti boy, believe me, there’s no evil man on this earth,

          sweethearts, blessed, lovers are some of them,  their

          just hungry, waking at night in houses of the dammed,  

          they don’t  bread enough air, they're fading themselves

          to sorrow for nothing, they are filled with pain, have bad

          eyes, they don’t see the small things, the important ones, 

          only the big ones, entangling their tongues,  and mainly

          they don’t have their own Tinti-dog, with  whom they

          can take liberating walks at dawn, cosily relaxing

          themselves. Even a thief  isn’t an evil man, don’t bark

          at a thief, let him take that rose-tree’s flowers at night

          from the garden, as he did before: selling it, the poor

          bastard, because he’s starving, thus feeding him, his child,

          and his wife. Never bark angryly at someone. View the

          moon’s old misshaped face in silence and with love.

          And when the neighbour’s sickly, wacky, Pekingese

          dog tells you silly ghost story’s again, ignore it, or

          rub it against his nose with a calm tranquillity: that’s

          a horrible story, you won’t even believe it, because

          this earth is vast and it’s clear from east to west, no

          horror is in this world, fine trees and grass, the shining

          sun, the reddish full moon flying, rejoicing for man and

          dog’s gladness. Bravely resound it in the fields, above

          the stars, which your master with light in his eyes will

          sing, preach until the end of time:

The world is beautiful, the world is grand, and it's flawless.