Reggel



















Nyisd ki szemed, ki kelet fele jár,
bujdos a langyos a hízelgő nyár.
Kikelet felnevet, fény érted éled.
Csillogó cseppekkel zokog az ég,
cserépről cserépre csúszik a még
játszani cseppenő kristálybölcső.

Lázas az éj keblében a reggel,
hallgat az ősz az élet ölében.
Álom a lomha levél melegében.
Jégszava szárad a szájra, felkel
a város, ébred az utca, árad
a nyüzsgés szemében a lélek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus