Lekváros

Hozzatok má' egy keretet
hogy bele tudjam ecsetelni
mi fán terem Lekváros.

A kapuja kilenc vámos,
na de mégis van valami
befőttnek való benne.

Benne lakik Flower Jonny
és Benő Afleck, milyen menő...
Roberta Fleck és sok angol-osan
beszélő ifjú vitéz, na meg Vitéz János,

melynek szobra nélkülözhetetlen
muti-tárgy, ki mindig jobbra néz.
Ma már városunk lopkodó lakosa
kihaló félben van, ugyanis melegebb

földtájakra lopakodtak (van kivétel)
Mai napig jó hírnevünket zengik.
És vannak hipszterek, vannak sárga
vonallal megbélyegzett kocsis kendek.

Kender kakukk gyalog járó, járdán
négykézláb mászkáló egyetemisták.
Vannak turisták, Bab Pisták, öltönyös
börtöntöltelékek, szegény miniszterek.

Szép város Lekvár, épületei bukfenceznek
szecesszió recesszió stílusban. 1 baniba
kerül minden, és egy mosolyért is fizetnek.

Óhh, ott lakom a Szamosnál, ott mindenki
művészi lélek. Életművész, fűrészművész
Itt mindenki költő, író, kritikus, hacsak
nem három az egyben, multikult ikonok.

Na ne legyek már ilyen konok (nincsenek legyek).
Mégis szeretem e Lekvárt, nem tagadom egye fene.
Egy szót se higgyetek, hiszen nem
is tudnék megválni tőle.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus