Más látomás

Papír ablakon tekintélyek fagynak meg

a tél első leheletére.

Fehér asztalterítő terül a Rákóczi térre,

s rövidebbek a napok.

Mond azt, hogy te vagy a másik én,

és én a másik te.

Az ajtó küszöbe nyitva áll, várja hogy

még egy valaki....

rátaposson, és csak meri remélni,

ez volt az utolsó én.

Más látomás lennél ha visszaforgatnád az időt,

de nem most, nem itt.

Sötétedik, az erdőben fákra kapargálod

hogy megtaláljanak,

vagy az is lehet, hogy önmagad akarod

megtalálni a fák között.

Megkérlek vigyázz magadra, nehogy

a sűrűben elveszisd.

Itt leszek veled, mint útmutató segíthetek.

Jeleket hagyok minden

fatörzsön, leveleken, majd csendben suttogom

neked. Indulj tovább.

Egyedül te vagy felismerésed eszköze.

önmagad ösvénye.