Gyertyaszó

Színek arcvonásaiban bujdos az ősz.
Őszezüst a tükörben: - ''hát mégsem
vagyok halhatatlan'' - nevet a nyár,
és fölveszi fából faragott kabátját.
Azt a ráncokkal díszített fajtát melyet
éveken át magával hordott, elkopott.
Az elmúlás kellemes gondolata jár
a megnyugvás parkjában, s az ég sem
áll a csillagok elébe. Nem kérdezem
már tőle – ''milyen volna ha itt lennél?''
Levelek szőnyegei vezetnek tehozzád.
Piros, sárga, barna neszek nyüzsgésére
szállnak el a gondok. Néha rád gondolok,
és legalább egyszer egy évben, november
elején, kedveseimért egy gyertyaszót gyújtok.