Júlia júliusa

(májusi elégia júliusnak)

Ah, bejúliultam, és a július is messze van.
Hogy e földön élni jó veled vagy nélküled,
azt nincs jogom manapság kételybe vetnem.
Ferde farkú ferences szerzetes nem leszek,
talán egy évben egyszer fizetett szerző.
Feltételes módban rejlő költőpalánta,
kinek írásait átértelmezik és talán
kirakják egy propaganda plakátra.
Pedig létezel, és egy májusi
hajnal bűzének látomásában
vágyom reád.

Nem sors, nem véletlen egybeesés
vagy a Mindenség által nekem szánt
valaki fog majd ajtómon kopogtatni.
Pár pillanat a felismerés, csak ennyi,
utunknak egybeeső momentuma.

Ki gondolta volna hogy a bolha,
vérvörös borba folytja bánatát.
Álmodozni megengedett luxus:
Milyen lehetne,
Milyen lehetne itt,
Milyen lehetne veled?
Nem bánok semmit, mért is tenném?
Hisz csak teszem - veszem életem,
a fenti nagyokos könyvesboltjában:
Páran vagyunk már ott, gondolom,
féláras bérlettel kezünkben, az éber-kert
kapuja előtt álldogálunk, miközben saját
poklunk pókhálóját szövi az est.
Jártam már ott valamikor,
de az is lehet hogy Kispest.
Nem elszáradt levél - lelkek ezek édes,
csupán saját szememben élő miniatűr
világnézet, ahonnan nézlek.
Ha lát is benne más, elfogadom
és továbbmegyek.

Egy földünk van, és egyszer kell élni.
Hogy az egyszer volt mi volt nem képes
a nagyvilág illatát belélegezni, érezni
az élet mindenféle szagát, zamatát, ízét.
Minden egyes fa többágú, többszínű:
lehet örökzöld, mely mindig ragyog,
halhatatlan, legyőzhetetlen, beképzelt,
lehet lombhullató, mely kihasznál minden
egyes pillanatot, örömöt lel minden
napban, és az elmúlás jó barátja lesz.
Viszont lehet korhadt, gyökerétől fogva
rothadt, azt nézi hogy miben tudja a többi
fát megfertőzni, kiábrándítani, lelombozni.

(E nagy nádas mocsárban is eltévedhet
a három király, nemes menekültek királyai.
Csillag vezeti majd őket vissza ösvényeikre.)

Elfelejtett rapszódiát suttognak a lombok;
kevesen hallhatják a dallamot, mindenkinek
más - más ének jut. A sajátod csak te tudhatod...

Én itt maradok,
Pár szó, pár vers
ami téged illet,
ami megtestesít,
te feledhetetlen
csodás teremtmény,
fiatal júliusi Júlia.
Minden nyarak
szajha múzsája.