Vár már...


Múltam ablakán szürke színfoltok
játszadoznak kristálytükör fényben.
Nap nélküli vasárnapot oltok,
s a vár kedvtelen hangulata,
velem tartó hazátlan kóbor kutya.
Minden rossz és jó emlékek zivatara.
Macskakövön sétál a néma utca.
Itt jártunk ketten, boldogan
fűztük álmaink lánckosarát.
Én az irodalom, s te a pszichológia
hitvese voltál, értelem zsoltár.

Olykor vissza visszatérő édes
menedékemben élő sötét árnyék.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

Dsida fordítás

A világ potyautasa