Vár már...
Múltam ablakán szürke színfoltok
játszadoznak kristálytükör fényben.
Nap nélküli vasárnapot oltok,
s a vár kedvtelen hangulata,
velem tartó hazátlan kóbor kutya.
Minden rossz és jó emlékek zivatara.
Macskakövön sétál a néma utca.
Itt jártunk ketten, boldogan
fűztük álmaink lánckosarát.
Én az irodalom, s te a pszichológia
hitvese voltál, értelem zsoltár.
Olykor vissza visszatérő édes
menedékemben élő sötét árnyék.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése