Felkelt a kelta

Hegedűre perdült vérem,
a Duna-parton lejövő napfény
sugaraiban fürdik. 
Ott van kérem a sógorom is, 
apja harmonikázik,
míg anyósom majd bőrig ázik.
A világ el is tűnhet pajtás,
minket nem igazán érdekel!
A zene-bona „bohemian rapsody” 
sírt ás saját magunknak: oh well
Mosolyt lelt lelkünk, halhatatlan
barátok ritka rokonszenve.
Két fekete hajtincs e kincs.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus