A szerető

Rainer M. Rilke fordítás

Ez az én ablakom. Imént

ébredeztem, oly lágyan,

azt hittem hogy lebegtem.

Meddig érhetne az életem,

és hol kezdődik az éjszaka?

Azt vélhetném, minden

olyan lenne mint átlátszó

kristály bölcső a mélyben,

és sötétben hallgatag szó.

Megfoghatnám a csillagokat

is bennem, oly nagynak

tűnik a saját szívem, s azokat

elengedném szabadnak,

hisz én vagy szeretni tudnék,

vagy gyűlölni képes idegen,

melyet megnemírott sors ék

tekint majd át az életen.

Mi lehetnék ebbe a

végtelenségben rakva,

Illata akár egy mezőé,

mely ide oda mozog,

hívni és ugyanúgy ordítani

azt, hogy egyvalaki meghallja,

és elbukásom

egy másik valaki igazolja.

Die Liebende

Das ist mein Fenster. Eben
bin ich so sanft erwacht.
Ich dachte, ich würde schweben.
Bis wohin reicht mein Leben,
und wo beginnt die Nacht?

Ich könnte meinen, alles
wäre noch Ich ringsum;
durchsichtig wie eines Kristalles
Tiefe, verdunkelt, stumm.

Ich könnte auch noch die Sterne
fassen in mir, so groß
scheint mir mein Herz; so gerne
ließ es ihn wieder los

den ich vielleicht zu lieben,
vielleicht zu halten begann.
Fremd, wie niebeschrieben
sieht mich mein Schicksal an.

Was bin ich unter diese
Unendlichkeit gelegt,
duftend wie eine Wiese,
hin und her bewegt,

rufend zugleich und bange,
daß einer den Ruf vernimmt,
und zum Untergange
in einem Andern bestimmt.