Álom végállomás

Régi betonon járok.
Repedezett járdákon
koptatott cipősarkam,
együtemű ritmusára
sétál ma a holnapba.

a város álmos,

egyenletes, egyenes
utca, most balra tér,
Kolozsváros sosem
alszik, sohasem fél.
Kacér pucér jelleme

hallgatag vámos.

S mint minden bakter,
pénz nélkülözhetetlen
Jónás, ki gyónás után
beengedne, de fizetnem
kell, s ma mindent kitár.

Lehetne káros

italban feloldó boldog
álom más, végállomás?
Lehetne csalfa öleléssel
kibélelt fél-otthonom,
örök élő metropolom.