“The sound of silence”


………………..
Magyar földeken
Hangzott múltunknak
Dallama, s most
Úgy tűnik, minden
parázzsá változik.
Üvöltésem rühellem.
Égi kandallónál
Nagyapó álldogál,
kezem vállára teszem,
S azt kérdezem:
Mi értelme? Az egész
életem rühellem.
Ő rám mosolygott,
S csak azt mondta:
TÜRELEM
Rózsát terem. 

Megjegyzések

  1. A hangulatát átérzem. Az üzenete megnyugtató, lecsendesít. A következő résznél lehetne folyamatosabbá tenni valahogy? Itt egy kicsit megtörik a vers.

    Üvöltésem rühellem,
    S a kandallónál
    Nagyapó álldogál.

    Ez így önmagában logikailag nem lesz következetes. Csak ez után válik érthetővé. Engem a "S" nagyon zavar. Mintha két különálló dolgot akarna összekötni. Növeli az összeférhetetlenség hatását.

    Azt javasolnám, hogy az: Üvöltésem rühellem után fejezd be ezt a gondolatot valamivel, ami illik hozzá. Hagyd ki a "S"-t és a kandallóval meg nagyapóval kezdj új mondatot.

    VálaszTörlés
  2. Értem amit mondasz és az s-től meg tudok válni, nem vagyok én sem oda érte. Régi vers ez ...gondolom észlelhető. Ha valamit megtanultam a lírában, az az hogy egyáltalán nem logikus meg nem mindig követhető, egyértelmű dolgok vannak benne. Kell legyen egy mondanivalója vagy olyan hatást kel keltsen amit gondolom elértem vele. „Nyugodtság” ebben az esetben. A szavak játékát meg a nyelv végtelen, korlátlan univerzumát lehet felhasználni a versben. Ebben a versben semmi agyatekert nincsen ami a korabeliekre egyáltalán nem jellemző. Egy egyszerű kis emlék a fehér bajuszos és bölcs nagyapámról.
    Örülök hogy betoppantál ide fele :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus