RE: Levelezés egy halott költővel

                                                                                    2014 September N. Chr.

                                                                                    Himmelbergen

                                       Sehr geehrter Herr Werther

Mondták páran (köztük az a pimasz Shakespeare is) hogy előbb utóbb visszakapom azt amit saját szereplőimmel elkövettem. Schiller is mondogatta egykor „hagyd ezt a fiatal fragmentumot az életedből lélegezni” Egyrészt csökönyösségem miatt másrészt nem voltam hajlandó a kortárs barátoknak, alkotótársaknak engedelmeskedni. Maga is tudja hogy nem épp így működik ez a kreatív procedúra. Vétkeztem ahogy sokan mások is de mit szólna az angol-szász csipkés inges, kopasz költő, ha minden szereplőjét életben hagyta volna, és drámáiban minden esemény happy end-el érne véget. Hol marad a katasztrófa, a szívrebbenéses katarzis, a váratlan eseményekbe mártott happening-ek, melyből annyi évszázadon át tanulhattak az emberek.

Nem tudhattam hogy ennyi szívtörést okoztam azzal, hogy kiöltem magamból az ön személyiségét. Tudja annak idején nagyon naiv és fiatal voltam. Nem érdekelt semmi és senki, el is utaztam egy jó ideig, csodálatos helyeken találtam meg önmagam írásaim által. Talán rosszul cselekedtem de ma már nem bánok semmit. Kérem bocsásson meg ezért. Ha minden karakterem életben hagytam volna akkor talán ma sem leveleznék saját elmém fabrikációjával. Feltételezem hogy akkor ön ma sem lenne életben mert az emberek elfelejtették volna mindazt ami szomorú életében történt volna. Morális életeseményeiből nem tanulhatnak a korabeliek kedves Hauptkarakter.

Érdekes ez az élet, ki hitte volna, hogy itt, egy felhők közti fehér asztalnál ragadok a romantikus költőkkel, miközben saját szereplőim életre kelnek és még leveleznek is velem. Fiatalember, nem tudja esetleg hogy hol található Herr Faust vagy ahogy Marlowe mondogatta egykor Dr. Faustus? Nem találkozott még vele? Ő mit szólna most, miért hagytam hogy a mindenható megbocsájtson neki, miközben a maga személyétől tragikus módon megváltam. Megkérem keresse fel az illetőt és kérdezze meg tőle, hogy szerinte helyesen cselekedtem?

Van némi beszélnivalónk arról hogy valójában mit jelent az élet. Türelmesen várom a válaszát.

Mit freundlichen Grüssen

J.W. Goethe