RE: Levelezés egy halott költővel

-
                                                                                    2014 September N. Chr.
                                                                                    Himmelbergen

                                       Sehr geehrter Herr Werther


Mondták páran (köztük az a pimasz Shakespeare is) hogy előbb utóbb visszakapom azt amit saját szereplőimmel elkövettem. Schiller is mondogatta egykor „hagyd ezt a fiatal fragmentumot az életedből lélegezni” Egyrészt csökönyösségem miatt másrészt nem voltam hajlandó a kortárs barátoknak, alkotótársaknak engedelmeskedni. Maga is tudja hogy nem épp így működik ez a kreatív procedúra. Vétkeztem ahogy sokan mások is de mit szólna az angol-szász csipkés inges, kopasz költő, ha minden szereplőjét életben hagyta volna, és drámáiban minden esemény happy end-el érne véget. Hol marad a katasztrófa, a szívrebbenéses katarzis, a váratlan eseményekbe mártott happening-ek, melyből annyi évszázadon át tanulhattak az emberek.

Nem tudhattam hogy ennyi szívtörést okoztam azzal, hogy kiöltem magamból az ön személyiségét. Tudja annak idején nagyon naiv és fiatal voltam. Nem érdekelt semmi és senki, el is utaztam egy jó ideig, csodálatos helyeken találtam meg önmagam írásaim által. Talán rosszul cselekedtem de ma már nem bánok semmit. Kérem bocsásson meg ezért. Ha minden karakterem életben hagytam volna akkor talán ma sem leveleznék saját elmém fabrikációjával. Feltételezem hogy akkor ön ma sem lenne életben mert az emberek elfelejtették volna mindazt ami szomorú életében történt volna. Morális életeseményeiből nem tanulhatnak a korabeliek kedves Hauptkarakter.

Érdekes ez az élet, ki hitte volna, hogy itt, egy felhők közti fehér asztalnál ragadok a romantikus költőkkel, miközben saját szereplőim életre kelnek és még leveleznek is velem. Fiatalember, nem tudja esetleg hogy hol található Herr Faust vagy ahogy Marlowe mondogatta egykor Dr. Faustus? Nem találkozott még vele? Ő mit szólna most, miért hagytam hogy a mindenható megbocsájtson neki, miközben a maga személyétől tragikus módon megváltam. Megkérem keresse fel az illetőt és kérdezze meg tőle, hogy szerinte helyesen cselekedtem?

Van némi beszélnivalónk arról hogy valójában mit jelent az élet. Türelmesen várom a válaszát.

Mit freundlichen Grüssen


J.W. Goethe

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

-
Bertold Brecht              Az utókornak I. Tényleg, sötét időkben élek! Bolond az ártatlan szó. Egy sima homlok Intoleranciára mutat. A nevető Csak nevet, még nem vett tudomást Az iszonyatos hírről. Miféle idők ezek, hol Majdnem bűn egy fáról való beszélgetés Míg annyi gaztettet hallgatással körbezár! Ki ott nyugodtan megy át az utcán Valószínű hogy már nem is elérhető Bajtárasainak? Igaz: megkeresem még saját kenyerem De higgyétek el: ez csak egy véletlen. Semmi Amit tehetnék, nem jogosít ahhoz, hogy jóllakjak. Véletlenül vagyok megkímélve. (Elveszek, ha kifogy a szerencsém.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj annak hogy van mit! De hogy is tudnék enni és inni, ha éhezőktől szedem el az ételt, és Pohár vizem hiányolja a szomjazó. De mégis eszem és iszom. Szeretnék bölcs lenni. A régi könyvekben írja, mit is jelent a bölcs: Távol tartani önmagát a világ viszályaitól és e kevés Időt borzongás nélkül leélni. É
Read more »

A hegy nő, a nő marad

-
„ Maradjon Maradona bácsi mit kell mindég nyugatra menni azt hiszi netán ott szebb a Duna, vagy hogy kolbászból épített sportcsarnokkal van tele Argentína? Diego mio!” Szó sincs róla te csodaőzike te isten lábáról leszakadt Tina Turner, nékem e hely hímez temérdek tudatot, meg hát mujer...te vagy a meccsem te vagy a kapu, te vagy minden amit egy nyugdíjlabdával kitüntetett Don Quihote valaha is futbal VB-n álmodni nyerhet.
Read more »

Grandioz grafi(ti)kus

-
„Halottá rajzol, s levakar, hogy élhessek, indulatomon a féket hogy oldjam meg”                                  Szilágyi Domokos Mire vár az élet szemlélet, kezedben egy szén darab, feketére szürkületig satírozod a holnapban a múltat, ugyanakkor a jelent oly egyszerűséggel fested meg. Ez volt hajdan talán, derengve üt meg a Gutinon a guta, s a Bányai- csendéletet senki nem nézi már meg. Formailag tökéletes ne legyen, mert az ma a trend, ha oda köpsz egy színfoltot s azt mondod hogy művészet: bravó! – tapsolnak hét kézzel, csodálatos hipster bűvészek. Elhagynám e földet a következő űrvonattal ha tehetném, de jegyet nem adnak, bezárták az ajtót a józan észnek.
Read more »