Vadászkodás

(Mese habbal)

Március elején beköszöntött a nap a hideg szívű emberek lelkébe.

Egy kerek asztalnál pár nemes ember tanakodik.

Bánffy, Fuchs, Toth és jó magam helyet foglaltunk a fából faragott székekre.

• Na most mi legyen? - kérdi az asztal feje
• Nem tudom, megyünk vadászni – szólt a rókahajú
• Még ne menjünk, a hold most nem áll a helyén, várjunk még egy kicsit – szóltam.
• Mit annyit várni? - kérdi mind a három egyszerre.
• Most még nincs közel a vörös csillag, most a legfényesebb csillag van az égen, régen úgy mondták hogy esthajnalcsillag, manapság úgy ismerik hogy Vénusz – mondtam határozottan.

Mind hárman vakargatták a fejüket, nem igen érthették miről beszél ez a szeleburdi írnok. Végül elhatároztuk hogy nem megyünk sehová, ugyanis a fénybe mártott éj a szerelem éve.