„Mit tudhatsz rólam, ha szavakba foglalod agyam kiszínesedő árnyékát a papíron?” (Fábri Sándor) Egy utolsó bejegyzés tested átlátszó papiruszán. Színes tintával beiktatott három szótag marad csak: Mivel tudnám kitörölni, Elveszhet a mélyben, Letisztul az éjben. Nem gondolnék rád, ha irányítani tudnám szavam szédítő ingerét, és komplett idegenként kezelnélek, de... neved hallom az utcán, felnevetek neved l...
Ha életed bármelyik pillanatát megváltozhatnád egy hétvégi időutazással, hova mennél? Fájó emlékeid törölnéd ki , vagy maga azt a megelőző momentumot semmisítenéd meg agyad féltekéből, és egy vidámabbat, boldogabbat telepítenél a rossz képek helyébe. Ha esélyt kapnál rá, kihez mennél? Egy olyan valakihez aki tudod hogy szívesen lát: volt kedvesed, ágyasod, vagy legjobb barátod lenne az első ember akit meglátogatnál... Ide érkeztél...múltad városába, és az idő rozsdás masinája visszahozott erre a helyre. Kiszállsz a buszból. A hangulatnak szaga ismerősen idegen. Minden ugyanolyan amilyennek elképzelted, mégis valami különböző. Időutazás egy sötét alagúton át, túloldalon tudod hogy fény vár, nem vagy benne biztos hogy eléred valaha, vagy lehet a fény is egy illúzió, egy legenda melyről annyiszor hallottál, de nem tudtad sosem magad elé festeni. Most viszont megérkeztél, és az idő sok mindent m...
Manó István Mikor megkérdeztem Istent, mikor azt mondta hogy igen, beszélhetek vele, de sürgetve, de nem velem akart beszélni, hanem a lány, a láz, a nyárral. Tökéletes lábbal jött a láz, utána a lámpa, hát maga Lázár is felkelt volna nyomban, ahogyan a lány, a láz, a nyárban. Szinte megaláztam önmagam, meg aztán jelentéktelen ismétléssel mondtam neki hirtelen: szeretlek! Lekuszáló hadarácsall nyögtem ki de sikeresen el is mondtam azóta a telet választottam a másik szeretőmnek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése