Werther halála


Sötét van és az utcán senki.
Nyárfa levél suhan el imént,
S az égből, nyári eső csordul ki.
Hasztalan !

Figyelmem egyre jobban rühelem.
Villanykörte villog egy oszlopon,
S türelmen nem jön értem.
Este van!

Cipőm a betonon koptatom ,
A gondolat öröme a széllel elillan..
S hirtelen, hideg fut végig a hátamon!
Riadtan,

Fejem felkapván megfordultam,
De a külvárosi ély báján kívül,
Egy lélek nyomát sem találtam.
Fáradtan,

Továbbhaladok. Mellettem dobozok
Üresen, élettelenül fetrengenek.
Odaát ember, embert öl. Én távozok,
Meguntam.

Halálomra, unottan várok: nem jön el
Kalapom lerakom, az ablakon kinézek:
Hát mindig azt ölnek meg akit nem kell?
Tudtam,

Hogy a következő áldozat én leszek.
Pisztolyom minél barátságosabb,
Ha! kitoltam a halállal és veletek.
Föladtam...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

A hegy nő, a nő marad

Grandioz grafi(ti)kus