A vén Duna

-

Kisegitő népeknek oltalma
Mind egy csónakban eveznek,
Hullámai a nap tükörképében
A horizont síkjában elvesznek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brecht fordítás

-
Bertold Brecht              Az utókornak I. Tényleg, sötét időkben élek! Bolond az ártatlan szó. Egy sima homlok Intoleranciára mutat. A nevető Csak nevet, még nem vett tudomást Az iszonyatos hírről. Miféle idők ezek, hol Majdnem bűn egy fáról való beszélgetés Míg annyi gaztettet hallgatással körbezár! Ki ott nyugodtan megy át az utcán Valószínű hogy már nem is elérhető Bajtárasainak? Igaz: megkeresem még saját kenyerem De higgyétek el: ez csak egy véletlen. Semmi Amit tehetnék, nem jogosít ahhoz, hogy jóllakjak. Véletlenül vagyok megkímélve. (Elveszek, ha kifogy a szerencsém.) Azt mondják nekem: Egyél és igyál! Örülj annak hogy van mit! De hogy is tudnék enni és inni, ha éhezőktől szedem el az ételt, és Pohár vizem hiányolja a szomjazó. De mégis eszem és iszom. Szeretnék bölcs lenni. A régi könyvekben írja, mit is jelent a bölcs: Távol tartani önmagát a világ viszályaitól és e kevés ...
Read more »

Dsida fordítás

-
Dsida Jen ő: A prose poem Writen in (1930),  published postmortem           Kóborló délután kedves kutyámmal               -          Lírai riport öt fejezetben   -         (Részlet a harmadik fejezetből)   ŐSZINTÉN MEGDICSÉRJÜK         AZ EGÉSZ VILÁGOT Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne.           Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor.           Hívogatón fut az út, ragyogón felporzik a léptünk,           körbe kivánatosan kiterülve feküsznek a falvak,           testvérünk a rög és neve van valamennyi bokornak.      ...
Read more »

A világ potyautasa

-
én lennék, kit kevésbé ismerek, de megtudni lényeges konstelláció. Senki fiának nem tartozik magyarázattal. Hol az otthontalanság lélegzetvétele önkereséssel fedezheti fel lényegét. A rövid és kényelmes homokkastélyokhoz vezető utat hagyom csak másra. Követelések és rossz tekinteteket hiába kerülő zárdám lettél, te egyszerű szavakban elrejtett hasonmásom. ugye szabadon lengő kötéltánctan még a világ, ugye rád bízhatom magam ha minden ösvény megszűnik, vagy maga a föld szakad rád. Merre járnak most a papírhajók, melyet évezredekkel ezelőtt dobott egy folyóba a véletlennek tökéletes aritmetikája. S azóta csak szembe az árral úsznak véges elképzeléseink, frusztrált történetvonalakat megrajzolni vágyó térképeink. Az ösztönök érzelmét megszakító nyugati értelemnek marginalitása. Mit tudhatsz rólam, ha jómagam sem tudom igazán és mit tudhatnék rólad, ha végre felfedezni kezdem Köszönöm, legalább átutazó lehetek e föld...
Read more »